"Műszaki okok miatt zárva" - a helyszínen csak ennyi derül ki egy, a főbejáratra ragasztott papirosról. A másik oldalon, a kávéház ablakán bekukucskálva olyan, mintha tegnap zárták volna be. Az asztalok, székek a helyükön.
A szecessziós épület 191314-ben épült, Vida Artúr tervei alapján. A XX. század első felében még Kovács szálló volt a neve, és a teret Március 15. térnek hívták. A két háború között kedvelt hely volt a szálló a dzsentri közönség számára is. Egyszer az is megesett, hogy egy úr fogadásból lovaskocsival hajtott be az épületbe...
A Savaria nevet az államosítás után kapta a ház. Utoljára a 80-as évek elején esett át korszerűsítésen, de így is egyre kevésbé felelt meg a kor követelményeinek: a kilencven szoba közül csak harmincban van rendes fürdő, a többi vendégnek a folyosóra kellett járni kisebb-nagyobb dolgait intézni, illetve mosakodni.
Emiatt csak kétcsillagosként működött. A télikert ettől függetlenül népszerű volt, mint rendezvényhelyszín, évekig itt tartották a megyebálokat is.
A Hotel Savariát 1998-ban vásárolta meg az IGN Zrt. jogelődje. A kecskeméti székhelyű cég, amely a Claudiust is megvette és felújította, komoly beruházást tervezett a Nagyszállóban is: két új szint ráépítésével 150 szobásra bővült volna a szálloda.
A tervek csak tervek maradtak, a ház 2005 óta van zárva. Meghirdették eladásra, eredetileg több mint egymilliárdért. Anyugat.huinformációi szerint 2010-ben levitték az árat, ekkor már 650 millió forintért árulták, majd egy évvel később ennél is jóval alacsonyabb áron, 250 millióért cserélt gazdát - a cégcsoporton belül - a Hotel Savaria, miután a szombathelyi önkormányzat nem élt elővásárlási jogával.
Azóta újabb évek teltek el, de a felújítási munkálatok máig sem kezdődtek meg. A "Vigyázz! A tetőről potyog a cserép!" tábla két éve került ki.
Balesetről nem tudunk, de azóta is hullik: tegnap is találtunk cseréptörmeléket a járdán.
A szálló jelenleg a kecskeméti székhelyű Savadius Kft.é, amelynek idén év eleje óta új tulajdonosa van. Az ügyvezető, Manuéla Meier még nem tud konkrét tervekről az épület hasznosítását illetően.
Mint mondja, egyelőre a működő szállodára, a Claudiusra koncentrálnak, szeretnék, ha szervesebb részévé válhatna a város életének. "Sok szombathelyi nem is tudja, hogy van egy éttermünk, amelyet nem csak a szállóvendégeknek tartunk fenn" - teszi hozzá Unger Richárd, a Claudius igazgatója.
Dr. Thirring Gusztáv így ír 1933-as városkalauzában: "Kovács nagyszálloda, Március 15-iki tér, 109 szoba (ebből 4 fürdőszobával), vill.-világítás, közp. fűtés, hideg-meleg víz a szobákban; személyfelvonó, fürdő, borbély és fodrász, étterem, kávéház, cukrászat, tánc- és hangversenyterem a házban; kerthelyiség."