Mint az MMA közleményében írják, a szállodatervezésben egyedi hangvételű munkái, az adott helyhez és igényekhez példamutató rugalmassággal, ugyanakkor szellemes megoldásokkal viszonyuló tervezői magatartása a hazai építészeti paletta egyik legegyénibb alkotójává emeli.

Ő tervezte többek közt a Corinthia Grand Hotel Royalt Budapesten, illetve szintén a fővárosban a Soho Hotelt.

Marosi Miklós 1942. december 16-án született Miskolcon. Felsőfokú tanulmányait 1960és 1965 közt végezte az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). 1963 és 1965 között a Műegyetemi Hallgatói Tervező Irodában, 1965-tól 1971-ig a Postai Tervező Intézetnél (POTI), majd 1970-től a Középülettervező Intézetnél (KÖZTI Zrt.) dolgozott tervezőként, később műteremvezetői, építész osztályvezetői, stúdióvezetői, vállalati főépítészi beosztásban.

A rendszerváltás után, 1996-ban lett az immár magánirodaként működő KÖZTI Igazgatótanácsának elnöke. 2007-től az MMA társadalmi szervezet tagja, 2011-től az MMA rendes tagja, 2017-től az MMA alelnöke volt.

A tervezés mellett 1975-től vállalt szerepet az építészetoktatásban, később tervtanácsokban, a Magyar Építész Kamara bizottságainak munkájában, a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztőbizottságában, a Magyar Művészeti Akadémia elnöki testületében és különböző szakmai csoportokban.

Mint hozzáteszik, az évtizedek során megépült munkáit sorra véve - az adott kor vizuális jegyei mellett - egy állandó, egész munkásságán végigvitt törekvés volt érzékelhető: annak a hitnek az épületekben való megformálása, amely az ember és a környezet harmonikus kapcsolatát vallotta.

Marosi Miklós nevéhez fűződik sszámos középület, köztük városi szállodák, műemléki rekonstrukciók, irodaházak - köztük a Wienerberger téglaipari vállalat budapesti székháza (1998), illetve a KÖZTI 1993-ban elkészült saját irodaépülete - de ő tervezte a Kodály Múzeumot (1988) és az Újbuda Bevásárlóközpontot (1998) is.

"A kortárs építőművészetnek olyan alkotója volt, aki alaposan ismerte a művészettörténeti korszakok jellegzetességeit, a 20. század első felének funkcionalista szemléletmódját, emellett a jelenkor társadalmi igényeit is képes volt felmérni. Marosi építészete a szociális építészet nagyobb léptékű változatának mondható, konkrét helyzetekre adott építészeti válaszai időtállónak bizonyulnak", olvasható az MMA méltatásában.