Még 1892-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején alapították fürdő- és üdülőtelep céljára, gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter kezdeményezésére.

Az üdülők közelében hamarosan építési telkeket alakítottak ki, ahol a magánvillák mellett 1895-ben felépült az első turistaszálló. Praktikusan a vasútállomáshoz közel építették a legtöbb szálláshelyet.A terület a trianoni diktátumig Szepes vármegye késmárki járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták, ma már pedig Szlovákia egyik legkedveltebb turistacélpontja.

Az 1905-ben nyílt Grand Hotelen – vagy ahogy ma hívják, Grand Hotel Prahán – kívül más nagyszállók és panziók sora épült fel itt. Szintén érdekes magyar vonatkozás, hogy a Széchenyi nyaralóban, amelyet 1913-ban emeltek, 1959-1968 között működött a Tátrai Nemzeti Park múzeum. A később a Lomnici-csúcsig vezető drótkötélpálya első szakasza még 1937-ben létesült; azóta többször teljesen felújították, bővítették.

A több mint 120 éves Grand Hotel ma is olyan, akár egy mesebeli kastély. Azonban ha belépünk a hallba, a korhű bútorok ötvöződnek a modern kor kényelmével és eleganciájával. Télen a társalgóban, a kandalló melegénél, halk zene kíséretében, nyáron pedig a teraszon ülve, gyönyörű kilátás mellett kortyolhatjuk a hotel saját gyógynövényeiből készült teakülönlegességeit.

A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár oldalán olvashatják.