Radics Lajostól egyik legjobb barátja, Róna Iván levélben emlékezett meg. Ebből a levélből idézünk néhány gondolatot:
„Ludwig igazán közeli és jó barátunk, aki egy igazi közösségi ember. Mindig kész az együttműködésre, a segítségnyújtásra, a jó tanácsra. Nem volt egyszerű fiatal kora, hiszen a többi pajtásához képest halmozottan hátrányos helyzete volt. Már 5 hetes korában elvesztette a bal lábát és így kellett felnőnie, egyenlőnek lenni a többiekkel, focizni velük, helyt állni minden helyzetben. De ő ezt az akadályt is jól vette.
Később idegenvezető lett és ott aztán még inkább meg kellett felelni a fokozott fizikai igénybevételt követelő feladatoknak. Mégis, rajta meg sem látszott, hogy hátrányban van a többiekhez képest. Úszott, focizott teniszezett.
Ha elmentünk együtt teniszezni, külön kért, hogy ne kíméljem (persze én kíméltem), nyugodtan üssem oda, a labdát, ahová akarom (no meg ahova tudom...) ő majd befutja. És be is futotta. Úgy táncolt, rockyzott, mint senki más. A bulik tánckirálya volt. Közben szorgalmasan tanult, fejlesztette a képességeit, amik amúgy is rendkívüliek voltak. Munka mellett főiskolára ment. (és el is végezte!)
Komoly cégeket vezetett, a TUI magyarországi képviseletétől az Austropáig több cégnek is első embere volt. Németül meg egyenesen ő volt a császár. A nyelv szinte minden dialektusát ismerte és használta. Neki mindegy volt, hogy szász, bajor, felnémet vagy osztrák esetleg svájci vendégei vannak, mindegyikhez a saját akcentusában és stílusában szólt. Imádták a turisták. És imádtuk, no meg csodáltuk, tiszteltük őt mi is. Ami különlegességeket, spéci kifejezéseket, szófordulatokat németből tudok, azt mind tőle tanultam. Mindig azt vágytam, hogy csak egy kicsit is tudnék olyan választékosan és hibátlanul németül megszólalni, ahogy azt Ludwig tette!
Hatalmas rajongója volt a Barcelonának, vallotta ő is, hogy a Barca az "Més que un club" vagyis jóval több, mint egy fociklub. Amikor nem ment úgy a csapatnak, akkor is töretlenül kiállt mellette. Könnyeimmel küszködve kívánom azt, hogy ott fent, abban a másik országban (mert "Kell ott fent egy ország, ami ránk is vár...") legyen a sorsod vidám, boldog és találkozzál sok, már korábban odaköltözött barátunkkal.
Drága Ludwig! Nyugodj békében!”
