Repülőnk péntek este landolt Olaszországban, Bariban, és az éjszakát már ott töltöttük, ugyanis másnap, szombat 12 órától 17 óráig várta a következő egy hét utasait a hihetetlenül óriási monstrum Puglia egyik közkedvelt kikötőjében. A szervezők nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy nem érdemes/szabad az indulás napján megérkezni, hiszen a reptéri járatoknál bármikor beeshet egy nagyobb késés, a hajó pedig senkire sem vár – olvasható a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Privátbankár útibeszámolója.
Fotó: Klasszis Média/Kormos Olga
Az első döbbenet után – amit a hajó mérete okozott – a becsekkolást ugyanolyan precíznek és komolynak éreztük, mint a reptereken. Bőröndjeink leadása után – melyek később a kabinunk előtt vártak minket – az átvilágító kapuk felé vettük az irányt. Ezeken túljutva léphettünk csak be a negyedik emeleten a hajó gyomrába. Abba a hajóba, ami voltaképpen egy úszó hotel, egy pláza és egy szabadidőpark kombinációja.
Ahhoz képest, hogy először jártunk egy luxushajón, egész gyorsan megtaláltuk hetedik emeleti kabinunkat. Később kiderült, hogy nem is kevesen visszatérő vendégek, s igen rutinos utazók. A vacsorasztalnál összeültetett magyar asztaltársaságunkban például volt, akinek ez volt a hetedik hajóútja.
A kabinunk ablaka elől ugyan egy 150 fős mentőcsónak vette el a kilátást – de legalább előre jelezték, hogyha nincs szerencsénk, ez bizony előfordulhat. Több árkategóriás kabin közül választhat az ember, a teljesen ablak nélkülitől a legfelső emeleti, erkélyes apartmanokig. A kabin egy közel 8 négyzetméteres kis kuckó kerek ablakkal, ahol mindennek megvan a helye. Az ágy pedig olyan kényelmes és akkorákat lehet aludni benne, hogy sokéves utazási tapasztalattal kijelenhetjük, simán lepipálja a legtöbb szállodát ebből a szempontból (is).
Az indulás előtti órákban a többség a kétszintes fedélzeten múlatta az időt, ahol az uruguayi táncoslány számos animátorral együtt remekül felhangolta a közönséget. A finom tavaszi napsütésben teljes hangerővel vitte a szellő a zene dallamait a kikötő dokkjaiba, miközben sokan már az első koktélok valamelyikét kortyolgatták, mások pedig degeszre ették magukat az ételkínálatból, és a közös táncra sem kellett sokáig várni. A merészebbek már a medencékben is megmártóztak, vagy napoztak, mialatt a 2200 (!) utas megérkezett.
Aztán este 7 órakor végre megszólalt a jellegzetes hajókürt, és irány a Földközi-tenger! Sokan a hajótatra kiülve nézték a fodrozódó hullámokat és a naplementét, majd jöhetett a vacsora a négy étterem egyikében.
A tengerjáró hajón eltöltött hét napról a teljes cikket itt olvashatja.
