Kerékpározni jó. Budapesten azonban veszélyes, néha nyaktörő mutatvány. Pedig sok fáradságába és pénzébe került a fővárosnak, hogy kedvébe járjon a két keréken turistáskodóknak. A Pester Lloyd fővárosi különkiadása sajátos, de reális helyzetképet festett a fővárosi bringázás lehetőségeiről.
1989 óta 10-ről 100 km-re nőtt a fővárosi kerékpárutak hossza, de az úthálózat inkább félbehagyott munkára hasonlít. Ez nem is meglepő, figyelembe véve azt, hogy kb. 30 000 kerékpáros teker hétköznaponként a fővárosban, és ők a város személyforgalmának csak 1-2 százalékát teszik ki.
Jellemző példa az Andrássy út, ahol mindkét oldalon széles kerékpárutak húzódnak a járdák mellett, de a pompás út végén a biciklistáknak ismét és elkerülhetetlenül harcba kell bocsátkozniuk az autókkal. A múlt évben a város megbízásából elkészítettek egy „közlekedési rendszerfejlesztési tervet”. A fejlesztési projektek megvalósíthatóságában azonban alig hisz valaki, ugyanis szűkében állnak a pénznek. A fővárosi közigazgatás közlekedésfejlesztési ügyosztálya évi 80-100 millió forintot fordíthat kerékpárutakra és -tárolókra. Mindazonáltal 1992 és 2000 között kb. 13 000 tárolót állítottak fel iskolákban, különböző intézményekben, a Hungária körutat részben kerékpározásra alkalmas úttá építették át. A Rákóczi út jelenlegi felújítása során a városi közigazgatás azonban kétségtelenül kudarcot vallott. Ezen a főútvonalon az úttest használata az autók privilégiuma maradt.
A városháza egy „úttörő” határozatot is hozott. Eszerint az egyirányú belvárosi utcákban kerékpáros sávokat építenek ki. – Azt azonban még nem tudják, hogy ez a projekt mikor is valósul meg.
„Budapest még mindig a hetvenes-nyolcvanas évek közlekedési koncepcióitól szenved”
– állítja a városi közigazgatásnál kerékpáros kérdésekben illetékes Tőkés Balázs. Akkoriban Budapestet „példaszerűen” egy aszfaltvárossá építették át. A városi közigazgatáson azt mondják, 10-20 évbe is telhet, amíg a József körúton valamennyire biztonságosan lehet biciklizni.
