Az olasz Riviéra fénykora a XX. század 60-as éveiben kezdődött, mikor is számtalan szálloda, vendéglátóhely nyitotta meg kapuit, s színvonalas szolgáltatásokkal, kedvező árakkal várták a vendégeket. A fejlődés a 80-as évek közepéig tartott, ám az elmúlt 15 évben megfordult a tendencia: a vendégek száma egyre csökken, Liguria elveszítette vonzerejét és piaca egy részét. Mindez számtalan kérdést felvet, ezért szervezte meg a kamara (CamCom) a konferenciát, melyre a legnagyobb utazási irodák képviselőit és a nemzetközi turisztikai sajtó munkatársait is meghívták.

A konferenciát Giancarlo Grasso, a CamCom elnöke nyitotta meg, aki röviden felvázolta, milyen témákról szól majd a konferencia. Természetesen a szeptember 11-i terrortámadás miatt megváltozott piaci helyzettel kapcsolatos közhelyeket is meghallgathattuk, ám Grasso kiemelt néhány igen fontos dolgot: a bürokrácia csökkentését, a képzés és a továbbképzés javítását, a versenyképesség fokozását.

A rendezvény első előadója Amedeo Amato, a Savonai Egyetem közgazdász professzora volt, aki nyitó előadásában közgazdászszemmel, a korábbi krízishelyzetekkel összehasonlítva elemezte a válságot. Szerinte a szeptember 11. okozta sokk már múlik, s a hasonló helyzeteket, mint például a balkáni háború vagy az öböl-válság, mindig emelkedés követte, aminek már látszanak a jelei. A szeptemberi katasztrófa időzítése szerencsére már nem érintette döntően a 2001-es évet, hiszen csak az utolsó három, turisztikai szempontból amúgy is gyengébb hónap eredményeire volt hatással. Sokkal inkább hatással lesz a gazdaságra a verseny fokozódása, ami az unió bővítésével később még erősebb lesz. Az euró bevezetése ösztönzően hatott az olasz szolgáltatóiparra, mert megmentette őket egy jelentős kamatnövekedéstől. A turizmus fejlődéséről szólva kiemelte: Európa annyira összefonódott az amerikai gazdasággal, hogy míg az ottani receszszió tart, várhatóan legalább még fél évig, nem várható jelentős javulás. Általánosságban az a jellemző, hogy amikor szárnyal a gazdaság, a turizmus az átlagosnál is jobb eredményeket produkál, rossz helyzetben viszont az átlagosnál is nagyobb a visszaesés.

A konferencia a külföldi vendégek előadásaival folytatódott Renato Andreotti, a Hotel Domani igazgatójának moderálásával. Közülük elsőként a svájci Hotelplan termékmenedzsere, Hans Wiegand szólalt fel, aki elmondta: Svájcból több mint 70 éve érkeznek turisták a Ligur-tenger partjára, a Hotelplan charterjáratokat indít, sőt saját légitársaságot is vásároltak, melynek ugyancsak vannak ideirányuló járatai, de a forgalom csökken, főleg a kiegészítő szolgáltatások hiánya miatt. Véleménye szerint, ha a tartomány viszsza akarja nyerni korábbi vonzerejét, ilyen irányba kell fejleszteni.

Günther Degenhardt a német Thomas Cook képviseletében elmondta: 2001-ben 7 millió német utazott Spanyolországba, s csak 1,9 millió Olaszországba. Ennek oka olasz részről a marketingmunka, a promóció hiánya. A turista előbb az ország mellett dönt, s csak utána a régió felől, így az egyes tartományoknak össze kellene fogniuk. Ráadásul megváltoztak a szokások: a turista ma már nem csak pihenni, de az első pillanattól szórakozni is akar. Erre pedig még nincsenek Liguriában felkészülve.

A délelőtti előadók közül a holland Thomas Cook és a német Dertour képviselője is egyetértettek abban: a szállodák és az infrastruktúra elöregedett, a szállodák nem készültek fel családok fogadására, nincs megfelelő szabadidő- eltöltési lehetőség, nem jók a körülmények. Az olaszok szeretnének egy turisztikai terméket eladni, csak éppen az nem látszik, mi is ez a termék.

A konferencián elhangzó beszédek közül a legnagyobb sikert kétségkívül Josef Peterleitner, az osztrák Terra Reisen igazgatója aratta, aki könyörtelenül szembesítette olasz barátait a valós helyzettel. Elemezte, miért csökkent a beutazók száma, s elemzésében az volt a legérdekesebb, hogy minden, amit az olasz Riviéráról mondott, tökéletesen illik a Balatonra is. Vagyis hogy hatalmas a verseny, a spanyolokkal és a görögökkel szemben kell eredményeket felmutatni, miközben a hotelállomány elöregedett, felújításra szorul. A közlekedés, az úthálózati infrastruktúra 20 évvel ezelőtt még megfelelő volt, ma azonban már nem bírja a terhelést. A part menti településeken nem lehet parkolóhelyet találni, a szállodák nincsenek felkészülve a gyermekes családok fogadására, vagyis nem lehet tudni, ki a célcsoport. Mert ha a családok nem tudnak jönni, a fiataloknak nincs megfelelő szórakozási lehetőség, az autósok pedig nem tudják megközelíteni a helyet, ráadásul a szezon relatív rövidsége miatt magasak az árak, akkor tulajdonképpen milyen vendégkörre számítanak, s hogyan lehetne meghosszabbítani a szezont? A promóció is hiányzik, bár annak akkor van értelme, ha tudják, mi a termék és ki a célcsoport.

A fentieket csak megerősíteni tudta a német T.U.I. termékmenedzsere, Esther Brehler is, aki hozzáfűzte: a családi hotelek képzetlen személyzete és a nyelvtudás hiánya akadálya annak, hogy nőjön a beutazó turisták száma.

Az előadók után a helyi szakemberek is hozzászólhattak az elhangzottakhoz, és jól látszott: amit a német hátránynak lát, azt az olasz előnynek hiszi, a politikusok pedig inkább látszatlépéseket tesznek, nem valós problémamegoldásra törekszenek. Ennek jó példáit hallhattuk a felszólalásaikban, melyekre az olasz vállalkozók nem voltak túl fogékonyak. Ők ugyanis saját bőrükön érzik, milyenek az állapotok, annak ellenére, hogy például Piergiorgio Togni, az ENIT elnöke zárszavában milliárd lírás befektetésekről beszélt.

A konferenciát végighallgatva úgy tűnt, hogy a problémáink – a turisztikai földrajzi eltérésektől függetlenül – igencsak hasonlóak.