A szövetség genfi központjában évente átlagosan 3,5%-os növekedéssel számolnak. A növekedés motorja szerintük keleten lesz. Ázsia Csendes-óceáni fele az utasszám növekedésének mintegy felét adhatja. Kína utasforgalma megelőzi az USA-ét a 2020-as évek közepére. Az Egyesült Államok mögött szorosan felzárkózik India, megelőzve ezzel az Egyesült Királyságot. Úgy becslik, hogy a 4. helyre Indonézia fut be 2030-ra. Olaszországot az első tízből Thaiföld ejti majd ki a mostani 8. helyéről. A 2017-ben még negyedik Spanyolország az időszak végére a hatodik helyre esik, ahol most még Németország trónol biztosan, de 2037-re németék két hellyel kerülnek hátrébb. A 9. Franciaország tizedikként zárja a prémium osztályt.
Ezek a helyezések, utasszámok változatlan politikai és gazdasági környezetben állják a helyüket. Azonban, ha nő protekcionizmus, csökken a globalizáció, vagy valamely eszement a piros gomb felé kapirgál, nem jön be a jóslat. Persze utóbbi esetében már édes mindegy, de mégsem tör ki a harmadik világháború, akkor a IATA által vázolt legnegatívabb forgató szerint 2,4%-os növekedés mellett 5,7 milliárd utas 90 millió munkahelyet tart fenn és 2016-os árak mellett 4,6 billió dollárt hoz a világ GDP-jének. Kicsit bizakodóbb előrejelzés 7 milliárd utassal, 100 millió munkahellyel és 5,5 billió dollárral számol, míg a legoptimistáb, teljes liberalizációt biztosító környezetben 10,3 milliárd utas kedvében jár 119 millió munkavállaló, hogy ez a sok utas 7,6 billió dolcsival boldogítsa a világgazdaságot.
Valósuljun meg bármelyik forgatókönyv, az ágazat kihívásai ugyanazok lesznek: légtér és repülőtér telítettség, környezetvédelem és fenntarthatóság. Utóbbira gondolva képzeljék csak el, hogy a mi kis kontinensünk jelenlegi 611 milliós utasszáma 1,9 milliárdra nőhet 19 év múlva...
