A csillagmotorral felszerelt repülőgépet 1932-ben építették, majd több módosítás után 1940-ben leselejtezték. A Gerlékből összesen tíz darab készült, de ezek egyike sem maradt fenn. A tervező, Bánhidi Antal megőrzött tervei alapján 1991-ben újra megépítették a gépet, de több módosítással. Az "új" Gerlét egy balszerencsés felszállás után kivonták a forgalomból és a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti kiállításában kapott helyet.

A Goldtimer Alapítvány 2012-ben határozta el, hogy a múzeumban lévő "új" Gerlét felújítja és átépíti úgy, ahogy az 1930-as években gyártották. Annyi módosítás történt, hogy az új verzióba már nem csillag, hanem anyagi okok miatt soros motor került.

Rohács Tamás főpilóta a gép leleplezése előtti sajtótájékoztatóján azt mondta: 1975-ben az akkori Földművelésügyi Minisztériumban találták ki, hogy újra kellene építeni az egyik Gerlét, a munkákat 1980-ban kezdték el és tíz évig tartott. Ezt követően 20 órát, egy átalakítás után pedig újabb 70 órát repültek vele a 90-es években, a gép ezután került a múzeumba. A Goldtimer Alapítvány három év és 3 ezer munkaóra után készült el a felújítással, a gép most festésében, szerkezetében és repülési jellemzőiben is megfelel az eredetinek.

A Gerle 12-est 1932-ben építették, szárnyfesztávolsága majdnem 9, hossza 7 méter, maximális felszállósúlya 880 kilogramm. Az eredeti 12-est egy Thorotzkai csillagmotor hajtotta, amelyet később egy Siemens egységre cseréltek. A kétüléses gép legnagyobb sebessége 177 kilométer és műrepülésre is alkalmas.

A tervező és társa Bisits Tibor 1933 február 19 és ugyanaz év március 24-e között hosszú útra indult. Több mint 12 ezer kilométert megtéve körberepülték a Földközi-tenger medencéjét.  

A Gerléket eredetileg a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület építette. Ez az az igen nagy múltú, a Hármashatár-hegyi vitorlázó repülőteret évtizdeken át kezelő sportrepülő egyesület, melyet 2014-ben az 1950-es éveket idéző módon paterolt ki ingatlanaiból az állam.