Nincs messze az idő, mikor üzemanyagcellákkal oldhatjuk meg, hogy kempingezés közben legyen áramunk, vizünk, és táborozni is üzemanyagcellákkal működő autóval menjünk, legalábbis ezt állítja a BASF. Hogy igazát bizonyítsa, a cég egy olyan üzemanyagcella-berendezést készített, amivel egy kismotoros vitorlás a magasba röptethető.
Néma és tiszta
Az Antares DLR-H2 vitorlázó repülőgép majdhogynem zajtalanul emelkedik fel a kifutópályáról, de nem látszik az elégetett üzemagyag füstje sem. Az Antares ugyanis az első ember által vezetett, kizárólag hidrogénhajtású repülőgép. Az üzemanyagcella-rendszer, mely mindezt lehetővé teszi, a szárnyak alatt található rekeszekben van elrejtve. Itt generálódik az elektromos motor és a fedélzeti elektronika számára szükséges áram. A rendszer lelke egy membrán elektróda készülék (röviden: MEA), amit a BASF fejlesztett ki. A készülékben az oxigén és a hidrogén reakciójából származó kémiai energia közvetlenül elektromossággá és hővé alakul. Az Antares DLR-H2 repülőgépet a Német Űrügynökség (DLR) és a Lange Aviation építette annak érdekében, hogy teszteljék az üzemanyagcellákban rejlő lehetőségeket. "A BASF azért vesz részt ebben a kísérleti projektben, hogy egy olyan technológiát népszerűsítsen, amely előtt nagy jövő áll" - mondta Dr. Carsten Henschel, a BASF üzemanyagcella-divíziójának képviselője. "Akkor, amikor drasztikusan csökken az energiahordozók mennyisége, az üzemanyagcella megoldást jelenthet a stabil energiaellátásra, hiszen hidrogént számos módon fejleszthetünk: szél és napenergiából, természetes gázból vagy dízelolajból. Sőt, az új technológiák hatékonyabbak is, miközben a kibocsátott egyetlen gáz csupán vízgőz" - tette hozzá.
Könnyebb mint a többi
A BASF MEA-rendszerlben az újdonság egy membrán, amely akár 180°C-os Celsius-fokos üzemi hőmérsékletet is lehetővé tesz, ezért nincs szükség légpárásítókra, vízpumpákra, tartályokra, szelepekre és tisztítórendszerekre, sokkal könnyebb és egyszerűbb az egész szerkezet. "A tesztrepülések után az üzemanyagcellákat be akarjuk építeni az Airbus A320-as gépünkbe is, ugyanis azt kívánjuk elérni, hogy a széles testű gépek fedélzeti áramellátása is hatékonyabb legyen." magyarázza Dr. Josef Kallo, a stuttgarti székhelyű Német Űrügynökség munkatársa. Ha széles testű gépekbe építenénk az üzemanyagcellákat, nem csak az energiaellátásért lennének felelősek, de a keletkező melléktermékek is hasznosíthatók volnának. A hőt fagymentesítésre, a vizet a mosdók vízellátására hasznosíthatnánk. „Úgy tervezzük, hogy a DLR 2010-re befejezi az Antares tesztelését, és azt követően alkalmazni fogjuk az üzemanyagcellákat a DLR A320 ATRA gépén, egy igazi, széles testű repülőgépen" - mondta a szakember. (www.index.hu)
