Olyan korán érkezünk Belfastba, hogy az impozáns Szent Anna Katedrálisnál található szállás még el sem foglalható, csak letesszük a csomagjainkat, és irány a centrum. A híres-neves kocsmák még próbálnak magukhoz térni a délelőtti
gyenge napfényben, így első utunk egy kávézóba vezet, ahol egy jó erős flat white-tól reméljük, hogy a hajnali 3 órás kelést orvosolja. Bent – meglepő módon – gyönyörű komolyzene szól zongoraszólókkal tarkítva, tehát már biztos, hogy emlékezetes marad az első emlékünk Belfastról.
Ezt követően a klasszikus reneszánsz stílusú Városházába (City Hall) botlunk, amelynek egy része napközben mindig nyitva áll az emberek előtt. Gyönyörű ólomüveg ablakai kelta mítoszokat és legendákat ábrázolnak, de számos
ingyenes kiállítás is látogatható. Ingyenes a mosdóhasználat is, ahogy a város több pontján a közösségi vécék is szabadon használhatóak (ami a sör egyik fellegvárában nem elhanygolható szempont).
Például a Szent György (St George’s Market) piacon is, ahol péntektől vasárnapig tényleg majdnem minden kapható. A piac végében jókedvű ír gitárosok zenélnek a sokaságnak, mi például épp a 8 fontért (3 700 forint) vásárolt ír reggelinket falatozzuk, amit újításként a hamburgerekhez hasonlóan egy puha belfasti szódakenyérbe halmoznak.
Következő nap pedig fish & chipset választunk 10 fontért (4 550 forint). Aztán a Titanic negyed felé tartva a Lagan folyó partján el sem kerülhetnénk a Big Fisht, majd azt a 20 méteres nyúlánk női szobrot, amely a reményt szimbolizálja.
Ám a Belfast dokkjaiban készült legendának emléket állító, büszkén magasodó Titanic múzeum maga a csoda. Már az is óriási ötlet, hogy szinte végig a Titanicot ácsoló munkások elmosódó zaja hallható a háttérben. A multimédia számtalan ötletét felvonultató tárlaton teljesen bele lehet helyezkedni az unikális hajó történetébe, kezdve attól a szenvedélytől és büszkeségtől, amellyel építették, azon az időszakon át, amikor Belfast a hatalmának csúcsára ért, egészen az
egyik túlélő dédunokájának beszámolójáig. Ezek után úgy lép ki az ember Titanic szentélyéből, hogy abszolút megérte azt a 25 fontot (több, mint 10 ezer forint), amit a belépőért le kellett szurkolnia.
A belvárosba visszatérve már minden kultikus hely tárt karokkal várja a turistákat és a helyieket. Belfast leghíresebb helyén, a Duke of Yorkban kötelező inni egy Guinnesst. 6,30 font (2 900 forint) egy korsó, ezért fizetésnél arra gondolunk, még jó, hogy a fapados járat tényleg olcsó volt (22 ezer forint). A többszáz éves ír kocsmákat azonban vétek lenne kihagyni.
Hogy miért, és hogy Belfaston kívül hova érdemes ellátogatni az észak-ír óceánparton, mert olyan varázslatos és úgy beszippantja az embert, hogy utána mindig visszavágyik - kiderül a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Privátbankár cikkéből.
