A Bourdon néven ismert harangot kiemelkedő alkalmakkor, például karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, mindenszentek ünnepén, valamint a pápaválasztás vagy egyházfő halála esetén szólaltatják meg.

A másnéven Emmanuelnek nevezett harangot 1683-ban öntötték, és XIV. Lajos francia királytól kapta a nevét. Azóta Európa egyik legszebb harangjaként tartják számon. Alapátmérője 2,62 méter, falvastagsága 21 cm, súlya pedig 13 tonna, beleértve az 500 kilogrammos nyelvet is, írja a notredameparis.fr.

A mindennapok hangjátékáról négy harang gondoskodik az északi toronyban, súlyuk két és három tonna között változik. Ezek nemcsak az egyházi szertartásokat kísérik, hanem az egész város életének ritmusát is szabályozzák: jelzik az idő múlását és hírt adnak történelmi eseményekről, és ez a hagyomány napjainkban is él.

A Notre-Dame harangjait rendszeresen újraöntik.

1769 óta a harangjáték húsz harangból áll: nyolc harang az északi toronyban, a két bourdon Marie és Emmanuel a déli toronyban, hét harang a székesegyház tornyában, és három az északi kereszthajónál az óraütésekhez.

Emmanuel azért is különleges, mert ez volt az egyetlen harang, amelyet a francia forradalom alatt, 1791-1792-ben nem távolítottak el és nem olvasztottak be, és amelyet Napóleon 1802-ben visszahelyeztetett a tornyába.

1856-ban került négy harang az északi toronyba, 1867-ben pedig további három a toronyba és a tetőtérbe. 

Az új harangok neveit olyan egyházi személyiségek után kapták, akik nagy hatással voltak a párizsi egyházmegyére és az egyház egészére, a Marie például Krisztus anyja és a Notre-Dame védelmezője után kapta a nevét, a Gabriel nevű harangot Gábriel arkangyalról nevezték el és már a 15. században is ezt a nevet viselte, míg Denis-t Párizs első püspöke, Szent Dénes emlékére.