Az UNWTO friss közleményében leírja, hogy a jelenlegi ebolajárvány vélhetően Guineában kezdődött 2013. decemberében. A járvány átterjedt két szomszédos országba, Libériába és Siearra Leonéba is, egy beteg utazó pedig megfertőzött néhány embert Nigériában, amely egyébként az említett három ország egyikével sem szomszédos. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) augusztus 8-án nemzetközi közegészségügyi vészhelyzetet hirdetett a nyugat-afrikai járvány miatt.

A vírus terjedésének megelőzése, továbbá a közlekedés és a turizmus koordinált nemzetközi válaszlépések érdekében a WHO, a Nemzetközi Polgári Repülési Szövetség (ICAO), a Nemzetközi Légiközlekedési Szervezet (IATA), az UNWTO, A Repterek Nemzetközi Bizottságe (ACI) és a Turisztikai és Utazási Világtanács (WTTC) munkacsoportot hozott létre, amely folyamatosan nyomon követi az eseményeket és naprakész információkat biztosít az utazási szakma és az utazók részére egyaránt.

Az ebola vírusának átadásának esélye a légiközlekedésben alacsony. Míg az influenza vagy a TBC levegő belélegzésével terjed, az ebolás beteg lélegzete nem tartalmaz vírust. A vírus vérrel, széklettel és más testnedvekkel való érintkezés során terjed. Ilyen érintkezésnek általában nincs kitéve egy átlagos utazó. Értelemszerűen az utazók kerüljék az ilyen érintkezést és rendszeresen mossanak kezet. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaki egy repülőgépen kapja el egy utastársától a fertőzést, mivel a vírussal fertőzött személy általában annyira legyengül, hogy nem is képes utazni, ráadásul a testnedveivel való érintkezés is jóformán kizárt a repülőn.

A közlemény emlékeztet rá, hogy a legtöbb fertőzéses megbetegedés Libéria, Guinea és Sierra Leone területén olyan közösségekben történik, ahol hagyományosan a családtagok és a barátok gondozzák a betegeket, és ahol a temetések előkészületei során nem követnek szigorú fertőzés-megelőzési szabályokat. A helyi közösségek mellett klinikákon és egészségügyi intézményekben kaphatja el valaki a vírust, amennyiben megfelelő védőfelszerelés nélkül érintkezik egy beteggel. Nigériában kizárólag olyan személyek betegedtek meg ebolában, akik közvetlenül érintkeztek azzal az utazóval, aki Lagosba való érkezése után azonnal kórházba került.

Fontos tudni, hogy a vírussal fertőzött személy csak akkor tudja továbbadni a vírust másoknak, ha már rajta is látszanak a betegség tünetei. A szimptómák általában 2-21 nap után jelentkeznek. A tünetek közé tartozik a láz, a gyengeség, az izomfájdalom, a fej- és a torokfájás. Ezek után hányás, hasmenés és bizonyos esetekben vérzéses tünetek jelentkeznek.

Utazzunk-e Nyugat-Afrikába?

A közlemény szerint nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy utazó megfertőződjön a vírussal az érintett országokban, még akkor is, ha az érintett térségeket is felkeresi. Amennyiben egy utazó járt olyan környéken, ahonnan korábban ebolás betegeket jelentettek, és a betegség tüneteit érzékeli magán (láz, fejfájás, torokfájás, vérzés, stb.), azonnal kérjen orvosi segítséget. A korai kezelés döntő lehet a betegség gyógyítása szempontjából.

A közlemény szorosabb nemzetközi együttműködésre is felszólítja a nemzetközi közösséget. Az érintett országokat felszólították, hogy a nemzetközi repülőtereken, kikötőkben és a főbb közúti határállomásokon ellenőrizzenek minden kilépő utast. Ha valakin felfedezik a betegség tüneteit, csak akkor utazhat tovább, ha orvosi kezelésre viszik. A WHO nem javasolja a nemzetközi utazások korlátozását a járvány miatt, sőt még azt sem tartja szükségesnek, hogy a betegség által sújtott országokkal nem határos államok határaikon aktívan megvizsgálják a hozzájuk belépni szándékozókat.

Hasznos információk: WHO Advice for travellers

Magyarországi helyzetkép

Bár csekély a valószínűsége, hogy Magyarországon megjelenik az Ebola-vírus, folyamatos a kapcsolat az európai uniós járványügyi hatóságokkal - mondta el Kovács Attila helyettes országos tisztifőorvos Budapesten.

Hozzátette: csak behurcolt eset fordulhat elő, hiszen Magyarországra nincs közvetlen repülőjárat a járvány sújtotta nyugat-afrikai országokból. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) kockázatbecslése szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy az Ebola-vírust behurcolják Magyarországra. Kovács Attila hangsúlyozta: a Liszt Ferenc-repülőtér felkészült arra, ha olyan utas érkezik, akinél fennáll az Ebola-fertőzés gyanúja, vannak védőeszközeik és cselekvési tervük is.

A helyettes tisztifőorvos elmondta azt is, hogy a Szent László kórházban szituációs gyakorlatot tartottak. Úgy fogalmazott, hogy az európaiak számára elképzelhetetlenek a szóban forgó nyugat-afrikai országok higiénés körülményei és a nyomor, hozzátéve, az ottani hatóságok rosszul kezelték a járványt.

Ócsai Lajos, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályvezetője kiemelte, a vírus "rettentő sérülékeny", tehát egy szappanos kézmosás már elpusztítja a kórokozót. Kiemelte, hogy az ottani hatóságok körülzárták a fertőzött területeket, és turistaként nehéz eljutni az érintett helyszínekre.

Arra a kérdésre, hogyan fertőződhetett meg az egészségügyi személyzet egy része, Ócsai Lajos azt válaszolta: feltételezhető, hogy nem tartották be a szigorú védekezési szabályokat. A vírus könnyen kezelhető, ha a higiénés szabályokat betartják - jelentette ki. A betegség a fertőződést követően 2-21 nap lappangási idő után jelentkezik, fejfájással, izomfájdalommal, magas lázzal, majd hányással és súlyos hasmenéssel. Végül véralvadási zavar lép fel, amely befolyásolja a belső szervek működését, a betegség végstádiumában pedig külső és belső vérzés tapasztalható.

Az Ebola-vírus fertőzött testnedvekkel - vérrel, nyállal - közvetlenül terjed, tehát nem légúti betegség. A tünetmentes állapotban lévő beteg kevésbé fertőz, mint az, akinek a betegsége már előrehaladott stádiumban van.

Az Egészségügyi Világszervezet hétfői, legfrissebb közlése szerint meghaladta az ezret az Ebola-járvány halálos áldozatainak száma Nyugat-Afrikában.

Máshogy látja a kérdést az Afrika-járó fotográfus

Lantai-Csont Gergely Afrika-járó fotós Facebook-bejegyzésében érdekes összefüggésekre világít rá a járvánnyal kapcsolatban. „Álszent Európa, gondolataim Ebola járványról” címmel így ír a közösségi oldalon: „Afrikát szokás a mainstream médiában pusztán csak a mocskolódások kapcsán emlegetni. Ilyenkor teljesen túlzó, szenzációhajhász hangnemben, ferdített tartalommal hallgatunk borzasztóbbnál borzasztóbb beszámolókat a Fekete Kontinens „nyomoráról”. Ez csak egy dolog, ez az európai ember magasra emelt ingerküszöbéről szól, és a természetéről, arról, hogy örül, ha tudatosul benne, hogy azért ő él a legjobban a földön, annak ellenére, hogy az a bizonyos régi fény megcsorbult már elég erősen.

Az Ebola járvány kirobbanása azonban új szinte emelte a nyugati világ önzőségét és képmutatását. Azt fontos tudni, hogy az Ebola már 1976-óta ismert vírus, jelenleg csak kísérleti ellenszerek vannak ellene, melyek hatékonysága megkérdőjelezhető. Tehát, 1976 óta lehetett volna az ellenanyag kifejlesztésére erőforrásokat áldozni, ha ez bárkinek is fontos lett volna. Nyugat-Afrikában 340 millió ember él. A Fekete Kontinensen pedig közel egymilliárd fő ébred fel minden reggel az egyenlítői tompa színű, párás napfelkeltére. 2014-ben eddig megfertőződött 2000 fő Ebolával és meghalt közel 1000 fő.

Ezek az adatok nagyon szomorúak, de maláriában évi 563 ezer ember hal meg Afrikában, úgy hogy van ellene ellenszer (amit én sosem szedek). Pusztán a fertőzött ivóvíz miatt évente 4,45 millió 5 év alatti afrikai gyermek hal meg. Mondanom sem kell, van ellene ellenszer, legtöbb esetben egy sima sóoldatos infúzió is életet menthet, vagy víztisztító megelőzésként. A sor persze folytatható még pár ezer hasonló adattal, a gyerekkatonáktól a női körülmetélésig.

Amik ellen van ellenszer, azt az Afrikába utazó európaiak, nyugatiak alkalmazzák is magukon, így igazából nem is érdekli őket a kór jelenléte. Nekünk van pénzünk az ellenszerre, az afrikai meg senkit sem érdekel. Ha meghal, akkor így járt.

Abban a pillanatban azonban, hogy egy olyan betegség üti fel a fejét, amely a mi hófehér bőrű európai turistáinkat is bántani tudja Afrikában, rögtön világméretű őrjöngés lesz, melynek következtében az afrikai gazdaságok több tíz, ha nem százmilliárd dolláros veszteségeket realizálnak, főleg a pánik és a hiszti miatt.

Abból a tényből kiindulva, hogy a nyugati világot főleg azok a problémák foglalkoztatják ilyen horderővel, ahol európaiak is áldozatul eshetnek, és azok a problémák alig foglalkoztatják, amiben afrikaiak millió halnak meg évente, de európainak nem eshet baja, arra lehet következtetni, hogy a nyugati világ a mai napig nem kezeli egyenlő szinten a fehér és a fekete életet. Pedig ugyan az. Az Ebola nem lebecsülendő kór. Meg kell fékezni.

A kór vesztesei az afrikai emberek, akikre megint egy újabb bélyeg kerül. „Az Ebolások”. „Na ide se megyek szafarizni sose!” Több millió ember fogja a betegség miatt a következő években elveszíteni a munkáját. Tőlem nemrég egy esti találkozón megkérdezték, hogy mikor voltam Afrikában és meddig lappang az Ebola. Hazamentem rögtön. Pofátlanság.

Én örömmel utaznék akár holnap Sierra Leone-ba. Az Ebola nem lebecsülendő kór. De hasonló hatékonysággal kellene azokat a problémákat is kezelni, melyek európaiakat nem bánthatnak.”