Piran neve jól tükrözi egykori hajós múltját és történelmi szerepét. Ha minden igaz és hihetünk a régi legendáknak, akkor a város elnevezését az itt egykor működő világítótornyok tüzei ihlették, amelyek a hajósoknak világítottak a sötét éjszakákban. Aki már járt itt az tudja, hogy az óváros szűk utcáival és középkori hangulatával olyan, mintha egy mesébe csöppentünk volna. De míg nyáron lépni sem lehet a tengerparti sétányon a törölközőiken fekvő nyaralóktól, az őszi és tavaszi időszak tökéletes a város felfedezésére: lényegesen kevesebb az ember, és az időjárás is sokkal kellemesebb, mint egy forró nyári napon. Persze Murphy törvényei szerint Piran borongós idővel és enyhe esővel várt minket. De hideg nem volt, úgyhogy a szemerkélő eső nem tudta elvenni a kedvünket egy kiadós városnézéstől, így helyi idegenvezetőnk, Marina kíséretében elindultunk felderíteni a várost.

Miközben a keskeny utcákon haladunk a Tartini térről a Szent György templom felé, a Marina által mesélt izgalmas történetnek hála sokkal közelebbről ismerhettük meg az itteni emberek életét és kultúráját. Megtudtuk például, hogy a Szent György templom tetején csücsülő Mihály arkangyal megsúgja milyen idő várható és nála lehet panasszal élni, ha esetleg nem lennénk elégedettek. Vagy azt, hogy a helyiek közül egyre többen döntenek úgy, hogy elköltöznek, mert a túl sok turista miatt évről-évre egyre nehezebb az élet a városban. 

Az ízek birodalma

Következő úticélunk Pirantól nem messze bújik meg. Szó szerint. Ugyanis feltehetően soha az életben nem találtam volna rá, ha nem helyi ismerőseinkkel utazunk. A lankás hegyek között tekervényes út vezet Nova vas nevű kis faluba, ahol a szlovén és az olasz konyha évszázados összefonódásából egy egészen különleges csoda született. A hely tulajdonosa, Oriella, mint ahogy a környéken oly sokan, egy kicsit szlovén, egy kicsit olasz, és olyan éttermet vezet, ami leginkább olyan, mint egy otthon, ahová nagyon jó megérkezni és ahol életem egyik legfinomabb ételét kapom. A Na Burjiban minden helyi alapanyagokból készül, és az ételek íze garantáltan felejthetetlen élményt nyújt.

Étlap nincs, érdemes egy-két nappal előre odaszólni, hogy mikor érkeznénk és milyen típusú ételt szeretnénk, amelyet aztán Oriella a legfrissebb hozzávalókból készít majd el nekünk. Mi ezúttal előételnek egy szarvasgombás pennét (a tészta is házilag készített) kaptunk, majd finom borjút friss salátával padlizsános parmigiana di melanzanéval, hozzá egy finom pisztácialikőrrel és persze az elmaradhatatlan fehérborral és egy jó szelet almás sajttortával. 

Az 1970-es években épült Grand Hotel Bernardin tökéletes helyen fekszik, éppen félúton Piran és Portoroz között, ha úgy döntenénk, hogy este még felkerekedünk egy kellemes sétára. A hotel az egykori Jugoszlávia egyik legnagyobb és legexkluzívabb szállodájának épült, amely akkor egy modern luxusépítménynek számított, és számít ma is, ahol az esti séta után fáradtan hajtottuk álomra a fejünket, hogy aztán másnap kipihenten induljunk el újabb élményeket gyűjteni.

Az arany elixír

Miután roskadásig ettük magunkat, újra autóba pattantunk és ellátogattunk egy másik különleges helyre. A Gramona olívaolaj gazdaság megint egy hely, amit semmiképp nem ajánlatos kihagyni, mert tökéletes példája annak, hogyan lehet hagyományos módszerekkel és modern környezetbarát megoldásokkal kiváló terméket előállítani. Mint kiderül, a tulajdonos család generációk óta foglalkozik itt olívaolaj készítéssel. 

„A gondosan ápolt olajfákról kézzel szüretelünk, hogy a lehető legjobb minőségű olajbogyók kerüljenek feldolgozásra” – meséli Nina Froggatt, az egyik tulajdonos, miközben már veszi elő a kóstolásra készített olívabogyó pástétomot és az olivaolajakat, majd megtudom, hogy egyéni vendégeik számára olívaolaj kóstolókat és vezetett túrákat is tartanak, akik a kóstolás után meg is vásárolhatjuk e különleges olajokat.

A kóstoló során Nina minket is beavat, hogyan tudjuk felismerni a minőségi olívabogyót, hogyan tudjuk megfejteni a különböző olívaolajok nevei és címkéi mögött rejlő titkokat (bio, D.O.P., extra szűz, stb…), és megtudjuk azt is, milyen előnyei vannak az olívaolaj fogyasztásnak.  de izgalmas részleteket kapunk arról is, hogyan kerül az olaj a fáról az asztalra, és mi fán terem a citromos és narancsos olívaolaj.

Fenntartható halfarm összhangban a természettel

Az olívafarm szomszédságában található a Fonda család halgazdasága az Adriai-tenger kristálytiszta vizén, amely húsz éve működik Szlovénia 46 kilométer hosszú tengerparti szakaszának egy különleges helyszínén. Főként tengeri sügéreket tenyésztenek, amelyeket az Adriai-tenger természetes körülményei között nevelgetnek. A farm különlegessége, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a tiszta víz fenntartására és a halak egészségének megőrzésére. Nem csak az a fontos számukra, hogy prémium minőségű halakat kínáljanak, hanem hogy odafigyeljenek az ökológiai egyensúly megtartására és még több élőhelyet hozzanak létre a tengerben élő élőlények számára.

A projekt a borászatban megismert megoldásokhoz hasonlóan több újítást is létrehozott az évek során. De míg a borok címkéjén feltüntetésre kerül a termőterület, a borász neve és egyéb fontos információk, addig a halfeldolgozásban szinte soha nem kapnak ilyen részletes bemutatást az eredeti adatok. Ezt a rést szerették volna kitölteni azáltal, hogy beszámolnak az ökológiai értékekről és a fenntarthatóságról is, és az időjárástól függően áprilistól október végéig, november elejéig különféle vezetett túrákat kínálnak az érdeklődők számára.

„A túra lehetőséget ad, hogy megismerhetjük a halfarm működését, bepillantást adjunk a halnevelés kulisszatitkaiba, és bemutassuk miért fontos a fenntartható halászat”, magyarázza Gorazd Sinik a Fonda Fish vezetője, és hozzáteszi, hogy a haltenyésztés mellett munkájuk része az is, hogy megmutassák a gazdálkodás és a különleges ökoszisztéma összhangját.

„Számos víz alatti fotónk dokumentálja az itt folyó munkát, amellyel célunk, hogy az emberek lássák, ez több mint egyszerű halgazdálkodás: ez egy egyedülálló természetvédelmi projekt.”

Az itteni folyó- és sós víz keveredése ideális környezetet teremt a vadon élő halak számára.  A területen több mint 30 különböző halfaj található, beleértve delfineket és az olyan nagyobb halakat is mint a tonhal, ezért a halgazdaság fontos szerepet játszik az ökoszisztéma fenntartásában is.

Miközben csónakunk egyre közelebb siklik a vízen a hálókhoz, hogy szemtanúi legyünk az etetésnek, Gorazd elmeséli, hogy a farmon csak természetes módszereket alkalmaznak: nem használnak gyógyszereket, antibiotikumokat, hormonokat vagy vegyszereket a hálók víz alatti tisztításához. Ezzel biztosítják, hogy a halak mindig egészséges és tiszta környezetben növekedhessenek. A fenntarthatóság érdekében folyamatosan figyelemmel kísérik a halak számát, és ha szükséges, külön hálókba osztják őket, hogy biztosítsák a megfelelő növekedési feltételeket és elkerüljék a túlzsúfoltságot.

Négy hónapja elindították legújabb projektjüket, ami az első mesterséges zátony az Adriai-tengerben. Az ötlet több mint 30 évvel ezelőtt született meg az alapító, Ugo Fonda fejében, de akkor még nem kapták meg az engedélyt a megvalósításra. A COVID-időszak alatt újra előtérbe került a mesterséges zátony ötlete, amelyet most végre telepítésre került, ezzel gazdagítva a tengeri élővilágot, miközben védi a helyi ökoszisztémát.

Visszatérve a szárazföldre ismét kóstolót kapunk - ezúttal az előbb bemutatott halfarmon nevelgetett halakból. A mindössze némi olívaolajjal meglocsolt és sókristályokkal megszórt sügér carpaccio minden egyszerűsége ellenére vitathatatlanul életem egyik legnagyobb ételélménye lett, amelynek köszönhetően a hazafelé úton végig azon gondolkoztam, vajon mikor tudok majd repetázni…