A Hisardere nekropolisz területén feltárt sírkamra már első ránézésre is magára vonja a figyelmet. A kutatók 2025-ben azonosították a hipogeumot („föld alatti üreg”), amely freskói és ikonográfiája miatt a térség egyik legérdekesebb lelete.

A tégla és törmelékkő felhasználásával épült helyiség egyik falán látható „Jézus mint Jó Pásztor” ábrázolás az eddig ismert anatóliai példák közül az egyik legjobb állapotban maradt fenn.

A sírkamra belső elrendezése is figyelemre méltó:

a kline – növényi motívumokkal és madárfigurákkal díszített fekhely – tetején két felnőtt és egy csecsemő temetkezése látható.

A Jó Pásztor alakja a kora keresztény művészet egyik legismertebb motívuma. A vállán bárányt tartó fiatal Jézus egyszerre idézi fel a görög–római hagyományokat és a keresztény hitvilág jelképeit, ezért nem meglepő, hogy a most feltárt freskó hasonlóságot mutat a római katakombákban és a Vatikán gyűjteményeiben látható ábrázolásokkal.

A lelet fontosságát jelzi az is, hogy a sírkamrát XIV. Leó pápa törökországi látogatása során mutatták be a nemzetközi közönségnek.

A keresztény örökség útjain

A sírkamra keletkezését az építészeti megoldások, a freskók technikája és a stíluselemzés alapján a kutatók a Kr. u. 3. századra teszik. A lelőhely rávilágít arra, milyen gazdag örökséget őriz Törökország a korai kereszténység időszakából.

Az ország több olyan útvonalat is kínál, ahol a hit és a történelem egyszerre van jelen.

Ezek közül az egyik legismertebb a Szent Pál-út, amely mintegy 500 kilométeren követi az apostol tanításainak útját Perge és a piszidíai Antiókhia (Yalvaç) között. Az útvonal római kori utak, hegyi falvak és erdei ösvények mentén halad, így a túrázás élménye gazdag történeti háttérrel egészül ki. A Szent Pál-út nemcsak egy gyalogösvény, hanem olyan történelmi utazás, amely közelebb visz Anatólia sokrétegű történetéhez és keresztény emlékeihez.

Ugyanilyen fontos a Jelenések könyvében említett hét gyülekezet útvonala.

Az „apokalipszis hét gyülekezete”, vagy „Ázsia hét gyülekezete” mind az Égei‑régióban találhatók, és fontos szerepet játszottak a kereszténység terjedésében: a Jelenések könyve első három fejezetének központi helyszínei voltak, és a hit történetének valós terepei. Keresztelő Szent János Epheszoszban élt, amely az egyik gyülekezet helyszíne, és a hagyomány szerint Szűz Mária háza is a környéken található.

Kappadókia, Törökország középső részének különleges sziklavidékével, szintén fontos terület a korai kereszténység szempontjából.

A hívők a római üldöztetés elől menekülve itt hoztak létre kézzel vájt, föld alatti településeket. A szerzetesek tágas lakótereket és kolostorokat alakítottak ki, amelyeket később freskókkal díszítettek, és ezek ma is jól őrzik a kereszténység első időszakának világát.

A Földközi-tenger partján fekvő Demre, az egykori Müra, Szent Miklós örökségének őrzője. Az ókori bazilika és a környező táj ma is sok látogatót vonz, akik szeretnék közelebbről látni azt a helyet, ahol a későbbi szent élt és szolgált.