Amikor egy helyszínt felvesznek a világörökségi listára, az gyakran tömeges turistaforgalmat, új idegenforgalmi lehetőségeket és gazdasági fellendülést generál. Azonban ez a látszólag pozitív hatás nem minden közösség számára öröm.
Vlkolínecben évente mintegy 100 ezer látogató fordul meg, ami egy olyan kis falunak, ahol alig néhány százan élnek, óriási terhet jelent.
Fotó: World Heritage Photo
„Jobban élnénk, ha az UNESCO levenne minket a listáról” – mondja az egyik helyi lakos, Anton Sabucha, aki szerint a turisták özöne megszakítja a mindennapi élet nyugalmát, és a falusiak elveszítik azt a privát szférát, amelyért valaha ideköltöztek.
Mint írják, a jelenség egyfajta turizmus paradoxon: miközben a világörökségi státusz védelmet és nemzetközi figyelmet hoz, egyúttal „látogató-áradatot” és a helyi élet ritmusának felborulását is eredményezi.
A falu főutcáján a „Private property” (magánterület) táblák és a fényképezéstől óvó feliratok azt jelzik, hogy a helyiek szeretnék egy kis területet visszahódítani a turistaforgalom özönéből.
Le lehet venni a világörökségi listáról?
Evileg igen, de ez ritkán történik meg. Az UNESCO 1978 óta mindössze három esetben törölte a helyszínt a Világörökségi listáról – Ománban az Arab oryx rezervátumot, Németországban a drezdai Elba-völgyet és az Egyesült Királyságban a Liverpooli történelmi városi területet –, és mindhárom esetben új beruházások vagy infrastruktúra-változások miatt, nem pedig a helyiek kérésére.
Az UNESCO képviselői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a szervezet nemcsak a listára kerülést, hanem a turizmus terhelésének kezelését is támogatja. A párbeszéd a helyi közösségekkel és hatóságokkal épp ezért kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a világörökség megőrzése ne menjen a helyi életminőség rovására.
