Az olasz korallzátony 30-55 méteres mélységben található az Adria déli részén (Monopoli Bari és Brindisi között fekszik). A kőkorallok nemcsak a sekély trópusi vizekben képeznek nagy tömegű zátonyszerkezeteket, hanem nagyobb vízmélységben is. Harminc méteres mélységen túl is élnek kifejezetten a gyenge fényre specializált fajok, amelyek, mint az MTI írja, bámulatos alkalmazkodóképességgel veszik fel a napfény energiáját”, és még 130 méteres mélységben is képesek a fotoszimbiózisra. A növekedés és zátonyképzés ezekben a mélységekben nagyon lassan történik.

A most felfedezett korallzátony (a róla szóló beszámoló a Nature-ben jelent meg) is olyan régióban fekszik, ahova nagyon kevés napfény jut el. Színük Corriero szerint inkább fojtott, mint ragyogó. A narancstól a vörösön át az ibolyakékig terjed a skála. A korallok nagyon elterjedtek a Földközi-tengerben, a 33 itt honos faj közül azonban nagyon kevés tartozik a zátonyképzők közé – mondta Claudio Richter, a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet munkatársa.

Hozzátette: a tanulmányban bemutatott korallfajok széleskörű elterjedtsége ismert volt, azt azonban nem tudták, hogy háromdimenziós korallszerkezeteket tudnak képezni. Ebből a szempontból a felfedezés tudományos újdonság. A tanulmány szerzői szerint valószínű, hogy hasonló korallszirtek találhatók a most vizsgált területtől 100 kilométerre délre is.