A főoltár mögötti, mintegy 180 négyzetméteres falfelületet jelenleg háló borítja, amelyen a freskó eredeti méretű reprodukciója látható. A lepel mögött hét emelet magas állványrendszeren dolgoznak a restaurátorok:

két turnusban tíz-tíz szakember tisztítja a festett felületet, centiméterről centiméterre.

A beavatkozás módszere meglepően finom és szinte meditatív. A szakemberek japán papírlapokat helyeznek a freskó egyes részeire, majd desztillált vízzel ecsetelik át a felületet. A papír magába szívja a mikroszkopikus szennyeződéseket, ezután óvatos mozdulattal eltávolítják. Nem restaurálásról van szó tehát a szó klasszikus értelmében, hanem rendkívüli karbantartásról:

az alkotást utoljára 1994-ben állították helyre átfogó mértékben.

A Vatikáni Múzeum szakemberei folyamatosan monitorozzák a kápolna „egészségi állapotát”. Az elmúlt három évtizedben szabad szemmel alig érzékelhető mikrorészecskék rakódtak le a felületre, amelyek tompították az eredeti, drámai színhatást. A lerakódás fő oka meglepően prózai:

a látogatók által kibocsátott vízgőz és só, amely a levegő páratartalmával együtt kalciumlaktát formájában ülepszik meg a festékrétegen.

Hiába az állandó, 23 Celsius-fokos hőmérséklet és a folyamatosan működő szűrőrendszer, az emberi jelenlét önmagában is hatással van a tér mikroklímájára. A szakértők szerint a globális felmelegedés is érezteti hatását: a turisták egyre melegebb levegőt hoznak be magukkal a kápolnába, ami tovább terheli az érzékeny falfelületeket.

Az állványzatról nemcsak a szennyeződés válik láthatóvá, hanem a reneszánsz mester technikai zsenialitása is. Közelről jól érzékelhető a mennyezet enyhe egyenetlensége, amelyet Michelangelo a figurák dinamikájával optikailag ellensúlyozott. A vizsgálatok azt is megerősítették, hogy vulkanikus eredetű puccolánát használt kötőanyagként – ennek ásványi összetétele adja a freskó finom, szinte belülről derengő csillogását.

A restaurátorok számára a munka egyszerre szakmai kihívás és személyes élmény.

A freskó középpontjában, Krisztus alakjának magasságában állva testközelből érinteni Michelangelo ecsetvonásait, saját bevallásuk szerint, sokkoló élmény.

A húsvéti időszakra azonban a látogatók már csak annyit érzékelnek majd, hogy a mennyei jelenet színei újra tisztábban, fényesebben ragyog