Egyes kutatók szupernóvát feltételeztek, mások üstököst vagy egy addig ismeretlen, hirtelen felrobbanó csillagot. Akadtak olyanok is, akik szerint az egész történet csupán szimbolikus elem, és csillagászati értelemben soha nem létezett.
Fotó: DepositPhotos.com
Most azonban egy amerikai csillagász frissen megjelent tanulmánya új irányba tereli a gondolkodást – és sokak szerint közelebb visz a végső válaszhoz.
A kutató a korabeli csillagászati feljegyzések, bolygómozgások és asztrológiai jelentések elemzésével arra jutott: a betlehemi csillag nem egyetlen látványos robbanás vagy égitest volt, hanem egy ritka és rendkívül feltűnő bolygóegyüttállás, amely az akkori égbolton szokatlanul erős szimbolikus jelentéssel bírt.
Az elmélet szerint egy több bolygót érintő együttállás – amely hosszabb időn keresztül volt megfigyelhető – éppen azon az égterületen jelent meg, amelyet az ókori asztrológiában Júdeával és királyi születéssel hoztak összefüggésbe.
Ez magyarázatot adhat arra is, miért „haladt” a csillag a bölcsek előtt, és miért volt számukra egyértelmű az üzenete.
A tanulmány egyik legfontosabb állítása, hogy a betlehemi csillag csillagászatilag értelmezhető jelenség volt, amelyet az akkori tudás és hitrendszer tett rendkívülivé – így egyszerre illeszkedik a tudomány és a bibliai narratíva keretei közé.
