Caprira eljutni nem olyan bonyolult és drága, mint azt elsőre gondolnánk. A közeli Nápolyba – ha szerencsénk van, és rugalmasak vagyunk – már néhány tízezer forintért el lehet repülni, onnan pedig a belvárosból induló kompokkal egy-másfél óra alatt elérhetjük a szigetet, fejenként oda-vissza 30-60 euróért, attól függően, hogy melyik hajótársaságot és járatot választjuk.

Turistákból természetesen itt sincs hiány, mégis van valamiféle „szűrő”. Ide már nem jut el mindenki, és a

nagyvárosokra jellemző „csordafíling” is csak mérsékelten van jelen.

A parton rögtön egy heggyel találjuk magunkat szembe, amelynek tetejére – azaz Capri belvárosába – két módon juthatunk fel: a szerpentineken száguldozó kisbuszokkal vagy gyalog. Mi utóbbit választjuk, és nem bánjuk meg:

ahogy haladunk felfelé a szűk, hangulatos, villákkal és ciklámenszínű virágos fákkal szegélyezett gyalogúton, úgy tárul fel előttünk a tenger és a sziget szépsége.

Az út meredek, és tempótól függően fél-egy órába is telhet, míg feljutunk, de minden fáradtságot megér. Bő kétezer évvel ezelőtt talán pont ezen az úton kaptattak felfelé a Római Birodalom költői és császárai. A sziget ugyanis már az ő idejükben is kedvelt üdülőhely volt -

Augustus császár például templomokat, villákat és pompás kerteket építtetett itt, hogy nyugodtan élvezhesse „magánparadicsomát.” A panoráma, amit kapunk a hegytetőn, varázslatos.

A teljes cikket laptársunk, a Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.