A stuttgarti INTERGASTRÁ-val párhuzamosan zajló GELATISSIMO kiállításra szólt az Interpress Kiállítások cégtől érkező meghívásunk, innen szakadtunk ki egy napra, hogy körülnézzünk abban a városban, amely helyet adott a monstre méretű, négynapos gasztrorendezvénynek.
Miközben jöttünk-mettünk az U-Bahnnal a városba és vissza, a kiállítás területére, hegyes- dombos vidéken fekvő szőlőskertek mellett vezetett el végig az utunk. Na meg persze szinte egymásba érő lakótelepek mellett, amiből én életemben eddig Németországban láttam a legtöbbet. De ne hazai panelokként képzeljük el ezeket a monstre lakónegyedeket, inkább nagyon is élhető helyekként: mindenütt felújított, tökéletes szigeteléssel, nyílászárókkal
ellátott házóriások magasodnak az ég felé. A légkondit azonban nem említeném, mert számomra valami érthetetlen
okból
a németek egyáltalán nem barátai a légkondizásnak.
Még téli napokon, repkedő mínuszokban sem fűtik be annyira lakásaikat, vendégtereiket és szálláshelyeiket, amennyire egy máshonnan érkező joggal elvárná – de ez a maximum, ami esetükben negatívumként elmondható.
Ló a logóban, Mercedes-modellek minden mennyiségben
A leírások szerint ez a vidék anno, a rómaiak idején fontos állomáshely volt, lovasszekereikkel érkeztek ide a római hódítók, aztán a középkorban is fontos szerepet játszott a lótartás – emiatt lehet a ló a város jelképe. Amúgy
lovaskocsin bejárhatók a környék szőlőskertjei vezetett túra keretében, profi idegenvezetővel,
de ettől mi most idő hiányában inkább eltekintettünk. Ahogy attól is, hogy a helyi Porsche-gyár – amely logójában szintén szerepel a patás – híres autógyűjteményét megtekintsük. Helyette a másik, ugyanitt alapított neves autógyár, a Mercedes-Benz felé indultunk – a két nagy márka jelenléte miatt hívják a várost az Autógyártás Királynőjének.
Emiatt bombázták a szövetségesek a második világháború idején szinte rommá, gyakorlatilag mindent földig rombolva.
A város egyik jelképének és legöregebb épületének számító, egy korábbi vár helyén magasodó építményből, az Altes Schlossból (Öreg Kastély) sem maradt akkor szinte semmi, csupán néhány csupasz faldarab. A háborút követően azonban teljesen újjáépítették a kastélyt, ma múzeum és kiállítások helyszíneként funkcionál.
A beszámoló laptársunk oldalán tovább ITT olvasható.
