Az 1642-ben elkészült óriási, 3,6 x 4,4 méteres darab eredetileg a megrendelők központjában, az amszterdami polgárőrök házában kapott helyet, de amikor 1715-ben az épületet bontásra ítélték, átszállították a városházára.

A városházán azonban nem fért el a mű, így a szállítók megcsonkították: a bal széléből 64 centimétert, a jobb oldalából 7 centimétert, az aljából 11 centimétert, a tetejéből pedig 23 centimétert vágtak le. Szerencsére az eredeti kompozíció is fennmaradt valamilyen formában: a festmény központi alakja, Frans Banning-Cocq családi albumában egy akvarell vázlat mutatta be a még csonkítatlan művet.

Most, több mint 300 évvel később újra teljes egészében látható az Éjjeli őrjárat, miután az amszterdami Rijksmuseum restaurátorai úgy döntöttek, mesterséges intelligencia (MI) segítségével alkotják és nyomtatják újra a hiányzó részeket. 

A restaurálás során megmutatkozott Rembrandt eredeti kompozíciójának dinamizmusa, a két központi alak ugyanis csak a festmény széleinek egyenetlen levágása után került a kép közepére, míg eredeti, oldalra tolt pozíciójuk azt fejezte ki, hogy az őrség mozgásban van. A festmény bal oldalán két férfi és egy kisfiú kapott újra helyet a most hozzáadott részleten.

A Rijksmuseum tudományos vezetője, Robert Erdmann vezette restaurációs projekt során a mesterséges intelligencia összehasonlította Rembrandt eredetijét a fennmaradt másolattal, és miután kitanulta a művész stílusát, nekiállt kiegészíteni a hatalmas festményt, a részleteket kisebb csíkokban kinyomtatva.

Erdmann elmondta, az MI olyan mesterien magáévá tette a festmény részleteit, hogy még a kisebb felületi karcolásokat is sikerült élethűen leutánoznia.