Mozart Salzburgban nőtt fel, és már fiatalon, 1772-ben belépett Hieronymus Colloredo érsek szolgálatába. Ez kezdetben ígéretes karrier lehetőség volt, de hamar feszültség alakult ki köztük. Salzburg kicsinyes légköre és Mozart szabadságvágyó természete nem illett össze. Majd az igazi szakítás 1781-ben következett be, amikor Mozart visszatért Münchenből egy sikeres bemutatóról, de megtagadta, hogy visszamenjen Salzburgba az érsek kíséretében. Több súlyos konfliktust követően szó szerint kidobták őt az érsek palotájából, ezzel hivatalosan elbocsátották. Ezek után Mozart Bécsben telepedett le, mint szabadúszó zeneszerző.
Azonban még halála után több mint kétszáz évvel is roppant népszerű, és neve egyet jelent Salzburggal. Ehhez persze hozzátett az is, hogy Milos Forman 1984-ben megrendezte az Amadeust, amely nyolc Oscar-díjat nyert és még vagy ötre jelölték. Azóta a kissé egzaltált, hipszter zseni jelenik meg előttünk, majdhogynem egy popsztár, tehát teljesen átformálták a korabeli festményeken fehér parókában látható, szolid úriember képét.
Salzburgba, amelyet ezek után nem meglepő módon Mozart városának neveznek, legalább egyszer el kell látogatni. Ha lehet, nyáron – a világ egyik legrangosabb zenei fesztiváljának ad ilyenkor otthont –, errefelé azért nem szokott 37 fokra felkúszni a hőmérő.
Lényegében az egész város egy nagy múzeum, de a legnépszerűbb Mozart szülőháza a Getreidegassén. Az eredeti hangszerek, bútorok és portrék, valamint egy korhűen rekonstruált polgári lakás hamisítatlan 18. századi időutazásra invitálnak.
Fotó: Wikipédia/Michielverbeek
Az óváros Mozart-emlékműve természetesen a Mozartplatz fölött emelkedik. A megszállott rajongók meg szokták tekinteni azt a házat is, ahol özvegye, Constanze lakott. És elzarándokolnak a St. Peter temetőbe, ahol a zeneszerző rokonai pihennek.
Nyáron a világ minden tájáról érkeznek ide művészek, immár több mint 100 éve. „Az egész város egy színpad” – így jellemezték anno elképzelésüket a fesztivál alapítói, Max Reinhardt, Hugo von Hofmannsthal és Richard Strauss.
A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják