A tükröződések olyan kicsik, hogy csak digitális nagyítással láthatók, a kutatók szerint azonban olyan személyekre hasonlítanak, akik jelen lehettek, amikor a a 16. században először bemutatták. A nagy felbontású képek digitális feldolgozása után arról is beszámoltak, hogy az arc, a kéz, a ruha és a palást egyes részei egyetlen lépésben kerülhettek fel, bármiféle vázlat, javítás vagy látható ecsetvonás nélkül, áll dailymail.co.uk cikkében.

„A Guadalupei Szűzanya képe 1751 óta számos műszaki vizsgálat tárgya volt” – fogalmaznak a kutatók hozzátéve, hogy még a kiterjedt vizsgálatok ellenére sem adott meggyőző tudományos magyarázatot egyik eredmény sem.

A kép, 16. századi megtért őslakos, Juan Diego köpenyén látható, aki 1531-ben arról számolt be, hogy látta Szűz Máriát Mexikóváros közelében. A történet szerint a kép hirtelen jelent meg a köpenyén, amikor a férfi bemutatta Juan de Zumárraga püspöknek. Az esemény állítólag megdöbbentette a jelenlévővet és a tárgy az amerikai kontinens egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő vallási relikviájává vált, olvasható a cikkben.

A mikroszkopikus kép további elemzése szerint arra jutottak a kutatók, hogy a tükröződések több alakot is tartalmaznak, köztük olyanokat, akik a hagyomány szerint jelen voltak, amikor a köpenyt először bemutatták.

Az állításokat egy nemrégiben megjelent tanulmány ismerteti „Miraculous Image of Our Lady of Guadalupe” címmel, amelyet a texasi St. Michael the Archangel Catholic Church adott ki, és amely a köpeny több évszázadon át végzett történeti vizsgálatait foglalja össze.

A részletek az interneten most újra felbukkantak, ahol egyesek a Guadalupei Tilmát (köpenyt) „a történelem második legnagyobb relikviájának” nevezik.

A köpenyt nem most vizsgálták először.

1936-ban a Nobel-díjas kémikust, Richard Kuhnt kérték fel, hogy elemezzen egy apró rostmintát a köpenyből, aki megállapította, hogy a pigmentek nem egyeznek sem növényi, sem állati, sem ásványi eredetű ismert színezőanyagokkal. 1979-ben került sor egy újabb vizsgálatra, immár modernebb technológiával: Philip Serna Callahan biofizikus és Jody B. Smith művészeti szakértő infravörös fotózással nagy felbontású felvételeket készítettek, hogy olyan részleteket tárjanak fel, amelyek szabad szemmel nem láthatók. Elemzésükben arra keresték a választ, hogyan lép kölcsönhatásba a kép a fénnyel, és hogyan oszlanak el a színek az anyagon.

A vizsgálatot követően a kutatók arról számoltak be, hogy ellentétben a hagyományos festményekkel a kép nagy része szokatlanul egységes, a színfelületek rétegződés nélkül húzódnak végig a szöveten. Az infravörös képek azt is kimutatták, hogy a pigmentek másképp reagálnak a fényre, mint a hagyományos festékek, és a fényesség enyhén változik a megfigyelési szögtől függően.

A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a kép létrehozásának technikája nem magyarázható könnyen a 16. századból ismert festészeti módszerekkel, így a színek felvitelének módja továbbra is megoldatlan kérdés maradt. 

A köpeny, amelyen nem fog az idő vasfoga

A köpeny maguey kaktusz durva rostjaiból készült, egy olyan anyagból, amely általában néhány évtized alatt lebomlik, ehhez képest azonban a szövet közel öt évszázada jelentős károsodás nélkül fennmaradt .

Méretét tekintve egyébként másfél méter magas és egy méter széles. Két darab szövetből áll, amelyeket egy egyszerű varrás tart össze a kép közepén. Ennek ellenére a gyertyafüstnek, a párának, a pornak és a zarándokok általi ismételt érintésnek kitett anyag meglepően épen maradt. A vizsgálatok után ráadásul az is kiderült, hogy a köpeny szokatlanul ellenálónak bizonyult a rovaroknak és a pornak, a színek pedig védőréteg nélkül is élénkek maradtak. A cikk szerint a 18. században két másolatot is festettek a képről hasonló kaktuszrost-szövetre, ám ezek néhány évtized alatt tönkrementek, miközben az eredeti érintetlen maradt, sőt az utólag hozzáadott díszítőelemek is elhalványultak rajta.

A kutatók máig nem tudják pontosan, hogyan készült a kép – nem találtak ecsetvonásokat vagy festéknyomokat, bár a szkeptikusok szerint a különös jelenségek akár értelmezési vagy képfeldolgozási hibákból is adódhatnak.