Kérek egy remek presszót csöppnyi tejjel, szigorúan a helyi Sical kávéból lefőzve, majd komótosan kifordulok a térre. Alkalmi hirdetőoszlop figyelmeztet: egy év híján ötven esztendeje döntötte meg a kapitányok mozgalma a Salazar-rezsimet. Portugália becsben tartja demokratikus hagyományait.

A ma 150 ezres lakosú Guimarães egy időben egyfajta fővárosként is funkcionált, bár ha a tényeket a  maga történetiségükben kívánjuk kezelni, helyesebb királyi, uralkodói székhelyként tekinteni rá, egyfajta portugál Esztergom ez, ha már mindenképpen valami hazai párhuzam után kutatunk.

Hódító Alfonz tökéletes épségben megmaradt hatalmas sziklavára uralja az egész várost, a büszkeség indokolt is, ő volt az, aki kivívta országa függetlenségét Leon és Kasztília uralkodójával szemben, és a mórokkal is derekasan hadakozott a rekonkviszta (a muszlim megszállás alóli felszabadulás) idején. Az óvárost a kilencvenes években már egy nagy, átfogó munkával helyreállították, az egész kifejezetten ízlésesre, hitelesre sikeredett.

A teljes írást laptársunk, a Privátbankár.hu oldalán olvashatják.