A világörökség részévé váltak az Oroszország észak-nyugati részén lévő Onyega-tó és Fehér-tenger hatezer-hétezer éves sziklarajzai, amelyek Európa egyik legnagyobb kiterjedésű emlékei az újkőkorszakból. A térségben húsz kilométeren át húzódó sziklákon mintegy 4500 ilyen rajz található, amelyek embereket, állatokat, csónakokat, mértani formákat ábrázolnak. A sziklarajzok a kőkorszak embereinek jelentős művészi kvalitásairól és kreativitásáról tanúskodnak. A páratlan bolognai árkádok is a világörökség részei lettek. A 12. századtól kezdődően épült árkádos épületek 62 kilométer hosszan húzódnak a középkori olasz városban. Különböző alakzatúak, különböző városi és társadalmi funkciókat tükröznek a legkülönbözőbb időkből. Az árkádok a bolognai városi identitás kifejeződése, elemei.

A világörökségi listára felkerült a szlovén főváros Joze Plecnik építész, várostervező által a két világháború között tervezett épületei. Ebben az időszakban vált Ljubljana provinciális városból modern 20. századi nagyvárossá. Joze Plecnik személyes, igen emberi elképzeléseivel jelentősen hozzájárult a város egységes városképének a kialakításához. Az által tervezett épületek között megtalálható a szlovén nemzeti könyvtár, több templom, piac és egy temető is, amely a kegyeleti építészet felülmúlhatatlan példája. A világörökség része lett az észak-walesi pala bányászat térsége a Snowdon-hegységben, amely a világörökség bizottság szerint kimagasló univerzális, kulturális, történelmi jelentőséggel bír. Természeti világörökségi helyszínné nyilvánították a Gabon északi részén fekvő Ivindo Nemzeti Parkot. A világörökség bizottság kibővítette továbbá a világörökségi listára 2007-ban felvetett, a Kárpátokban és Európa más térségeiben lévő ősi bükkerdők térségét, amely most már 18 ország 94 ilyen erdőségét foglalja magában.