Egy háborús helyzet és a turizmus sosem „jártak jegyben” - a közel-keleti állam esetén sincs ez másképp. Pedig korábban, még a koronavírus-járvány előtti utolsó évben, 2019-ben, nem volt ritka, hogy napi 13.000 Izraelbe érkező turistát regisztráltak. Azonban ez a szám a háború kirobbanása óta drasztikus lecsökkent, jelenleg mintegy napi 2700-3000-ra tehető a beutazók száma.
Kik érkeznek ma Izraelbe?
Etióp, amerikai, indonéz és mostanában román csoportok is érkeznek szép számban, mondja Bodrogi Zsuzsa helyi idegenvezető, aki kiegészítésként azonnal azt is hozzáteszi, alapvetően keresztény zarándokok érkeznek mostanában a Szentföldre, akiket nem tántorítanak el a szent helyek felkeresésétől a háborús körülmények.
Persze, hallom egy másik idegenvezetőtől, a 17 éve Magyarországról Izraelbe költözött, ott családot alapító Szalai Viktortól, furcsa is lenne, ha mondjuk az ismert tengerparti nyaralóhelyek valamelyikét keresnék fel mostanában a turisták, és ott gondtalanul strandolnának, hiszen rakéták lehetséges becsapódása, a folyamatos figyelmeztető szirénák hangja nem éppen egy felhőtlen nyaralás elmaradhatatlan kellékei.
A keresztény zarándokokon kívül, akik még jelentős számban az országban érkeznek, azok, akik családtagjaikat látogatják meg, ill. önkéntes munkára jönnek - zsidók és nem zsidók egyaránt -, vagy Izraelből elutaznak egy időre szüleik, a nagyszülők vagy a saját szülőföldjükre, hogy rokonaikkal, barátaikkal találkozhassanak, majd idővel ismét visszatérnek hazájukba – emiatt igencsak jelentős a légiforgalom.
Mekkora a járatok töltöttsége?
Első hallásra meglepő adatot közöl cégük izraeli járatpárairól Radó András, a Wizz Air nemrégiben kinevezett kommunikációs vezetője. Azt mondja, izraeli járataik folyamatosan, menetrendszerűen repülnek, egyedül a szombati járatokat törölték néhány célállomáson. Ráadásul kiemelkedően magas, mintegy 100 százalékos töltöttséggel repülnek, teszi hozzá. Ez főleg annak tudatában érthető, hogy számos más légitársaság idővel bejelentette, minimum a téli szezonig törölték izraeli járataikat.
Jelenleg a következő városokból indulnak oda-vissza WIZZ-járatok izraeli úti célokra: Bécs, Burgasz, Várna, Szófia. Lárnaka, Athén, Heraklion. Rodosz, Santorini, Budapest, Milánó, Róma, Vilnius, Katowice, Krakkó, Varsó, Bukarest, Kolozsvár, Iasi, Abu Dhabi és London.
Mi a helyzet az idegenvezetőkkel?
Szinte a háború kitörésének pillanatától kezdve sokan az Izraelben nagyon népszerű és hosszú ideje bevált önkéntes munkát választották. Így volt ezzel Bodrogi Zsuzsa is, aki amint megtudta, hogy a hatalmas mezőgazdasági területeken mekkora nehézséget okozott, hogy az ott dolgozó thaiföldi munkások egycsapára hazautaztak a háború hírére – és bár jópáran visszajönnének már közülük, azonban uralkodójuk nem engedi a közel-keleti utazást -, ezért azóta is ezen a területen dolgozik, ahogy azt sok más helyi idegenvezető teszi. Zsuzsa nem csak aktívan részt vesz az éppen aktuális mezőgazdasági tevékenységek valamelyikében, hanem nap mint nap szervezi is az ottani munkát. Hatvan helyi idegenvezetőt összefogó csoportot irányít, és ossza be az önkénteseket szállító buszokra nap mint nap.
Zsuzsa csoportjával most épp szőlőt szüretelnek egy távolabbi vidéken, és azt meséli, Amerikából egy izraeli esküvőre tartó család is velük tartott a minap. Hiszen elég gyakran előfordul, hogy aki beutazik az országba, mivel vállalhat 1-2 nap idejére önkéntes munkát - ezt sokan meg is teszik. A helyiek közül pedig, teszi hozzá, leginkább az idősebb korosztály vállalja a fizikai munkát bárhol az országuk területén – 70 év körüliek, sőt 70 pluszosok utaznak legtöbben naponta a buszokon a földek, gyümölcsösök, zöldségkertek felé.
És mi van azokkal, akik nem önkénteskednek?
Szalai Viktor épp egy magyar csoportot kalauzolt tavaly, október 7-én, amikor a palesztin terrorszervezet véres támadást intézett Dél-Izraelben ártatlan izraeli lakosok ellen. Viktor másnap, 8-án, amikor már biztonságba tudta a csoportja tagjait, hiszen feltette őket a Tel Avivból Budapestre tartó gépre, tudta, az ő élete is mostantól jelentős fordulatot vesz. Mivel Izraelben a háború kitörésével gyakorlatilag leállt azonnal a turizmus, háromgyerekes családapaként nem ülhetett ölbe tett kézzel, hanem azonnal olyan megoldás után nézett, amelynek segítségével továbbra is eltarthatta a családját. Bár a belföldi turizmus, azaz az egyik helyről a másikra való utazás nem állt le teljesen – erre alapvetően nem számíthatott.
Ezért elhelyezkedett gondokként egy oktatási intézményben, azonban amennyit ott keresett – az a megélhetésre mindannyiuknak nem volt elég. Emiatt idén tavasszal átköltözött Magyarországra, ahol ismét az idegenforgalmi szegmensben helyezkedett el: egy utazási irodánál vállal idegenvezetői feladatokat. Most épp a kanadai Halifaxban érem el, a világ túlsó felén vezet egy hattagú, kis fős csoportot, akiket egy zenei, speciális úton kalauzol. Mivel Viktor nem hiszi, hogy az izraeli válság hamar véget érne, az egyik magyarországi utazási irodával 2026 nyaráig kötött szerződést, és innét induló csoportokat visz oda, ahová épp a megbízatása szól.
Érkezik-e a kormányoldalról segítség?
Izraelben a turisztikai bevétel kiesése néhányak szerint nem jelentős, de a legtöbb szakértő véleménye szerint komoly nehézséget okoz. A szállodák, éttermek és turisztikai látnivalók zsidók és palesztinok tízezreinek biztosítottak munkát, a teljes vagy részleges leállás mindannyiuk családjainak megélhetését veszélyezteti közel egy éve. Az Izraelbe látogatók száma korábban meghaladhatta a 3 és fél milliót évente, ebből európai tekintetben Franciaországból érkeztek a legtöbben (231.500), a második helyen az Egyesült Királyság állt 174.600 látogatóval, a harmadikon pedig Németország 149.100 beutazóval. Magyarországról 40-50 ezren látogattak el Izraelbe átlagosan a legutóbbi években.
A háború kitörése után fél évvel, idén márciusban, a turisztikai ágazat legnagyobb szakmai rendezvényén, a berlini ITB alkalmával Haim Katz izraeli turisztikai miniszter hangsúlyozta, hazája biztonságos turisztikai célpont, és sürgette a német külügyminisztériumtól az Izraelre kiadott utazási figyelmeztetés visszavonását (ami azóta sem történt meg). Országának biztonságának bizonyítékaként a miniszter azt is elmondta, hogy a Gázai övezettel határos térségből október 7-e után evakuált mintegy 150 ezer izraeli lakost mind hotelekben helyezték el, és: „Ezt nem tettük volna, ha a szállodák nem lettek volna biztonságban.” Valamint hozzátette, hogy 2024 a vallási- és szolidaritási turizmus éve Izraelben, és ugyan nem számolnak azzal, hogy a korábbi számokat hozza idén az ágazat, de a reális cél az, hogy napi 9-10 ezren érkeznek az országukba.
Idén őszre pedig már az is kiderült, hogy az izraeli kormány mintegy 17 millió eurónak megfelelő összeget fordít a háború miatt nehéz helyzetbe került turisztikai ágazat megsegítésére. Az átfogó gazdasági mentőcsomag többek között az alkalmazottak megtartásához nyújt támogatást a helyi vállalkozásoknak. Ha az érintett turisztikai cég forgalma legalább 80 százalékkal csökkent az előző évhez képest, a kormány a fizetések egy részét (akár 93,75 százalékát) átvállalja. Valamint munkanélküli segélyt biztosítanak az ágazat szereplőinek, amely a helyi idegenvezetők egy részének megítélése szerint elegendő ahhoz, hogy fenntartsák magukat, mások viszont azon az állásponton vannak, hogy ez az összeg túl kevés, Izraelben az átlagfizetés 8.000 sékel, a munkanélküli segély pedig, amire jogosultak a turisztikai szegmensben dolgozók, 1700 sékelt tesz ki.
És a legfőbb gond az, vélik a turisztikai szektorban dolgozók, hogy mostanában jár le az az időhatár, ameddig folyósítják a munkanélküli segélyt. Utána megélhetési segélyre jogosult az illető, amiből – és ebben egységes az álláspont -, nem lehet a napi szükségleteket, a lakások béreit, költségeit hónapról-hónapra kifizetni.
