Furcsa, de egy idő után kezd természetessé válni, hogy nem csörög, nem pityeg sehol a közelben egy mobil, nem mered senki megkövülten a képernyőre, ahelyett, hogy a tányérjában sorakozó finomságokban gyönyörködne, élvezze az evés, ivás minden pillanatát, és az is különös, eddig szinte ismeretlen jó érzéssel tölt el, hogy vasárnap a hotel reggelizőjében reggeli alatt élő hárfamuzsika szól, maga a tulajdonos tálalja a tányérokra a lazacot, tölt mellé a poharakba proseccot, az esti partik alatt pedig egy dél-afrikai profi zenész énekel, magát kísérve gitáron, és ismerősök, ismeretlenek elegyednek szóba egymással, egy-egy kedvenc számra táncra is perdülve.

Télből tavasz lett

Turracher Höhén, Ausztria egyik legjobb téli wellnesshoteljében, a négy csillag superior minősítésű Hochschober Wellnesshotelben töltünk el pár napot, amolyan télbúcsúztatóként. És igaz, hogy kint még hamisítatlan téli hóruhájában pompázik a táj, azonban a három nap végére már olyan erős a napsütés, hogy a tél szinte szempillantás alatt megadja magát, a tó körül síelők az égre és az olvadozó pályákra nézve inkább lecsatolják a sílécet, tél tábornok egyértelműen átadja uralmát a virágbontó tavasznak.

94 éve kezdődött

Hat év múlva 100 éves fennállását ünnepli a Hochschober, és bár rengeteg minden megváltozott ez idő alatt – hiszen tulajdonosai mindig is azt vallották, csak akkor lehet igazán jó a szálláshelyük, ha folyamatosan fejlesztik, szépítik azt -, egy dolog sosem: nyilván a családi tulajdon okán, no meg a vendégekhez való hozzáállás miatt a vendéglátók viselkedése, filozófiája az, amitől tökéletesen működik ez a szálláshely, amióta csak lerakták épületének első alapjait, itt a vendég kényelme, pihenése az első, minden más másodlagos, de persze az is fontos.

Van annak előnye, ha unatkozik egy katona

Nézzük sorban.  A Leeb és a Klein család a harmadik generáció a vendéglátók sorában, Leeb asszony nagyszülei alapították a fogadót 1929-ben. Akkoriban még csak 20 szobás, kisebb szálláshelyként, ám idővel az is eltűnt, hiszen 1964-ben elvitte a házat egy tűzvész. Újra felhúzták, és immár 60 szobás fogadóként nyílt újra, de ezután sem élvezhették sokáig a környékre kirándulók, mert egész más vendégkör érkezett a házba: a II. világháború alatt angol katonák szálláshelyéül szolgál. Akik azért tettek egy jó szolgálatot a Turrach-környékére később érkezők érdekében is: ők voltak azok (akik nyilván unalmukban) elkezdtek síelgetni a környék káprázatosan jó lejtőin télidőben, majd megunva a felfelé való, síléceken nem éppen könnyű menetelést, 1949-ben megépítették az első felvonót, egy igazi angol liftet, a mai itteni felvonók ősét.

Tófürdő, Hamam, Kína-torony

A második Leeb-generáció következett ezután. Amint az angolok tovább álltak, a család rögvest folytatta a kényszerűségből addig félbehagyott építkezést, a fogadó továbbfejlesztését. Méghozzá nem is akárhogy: világra szóló újítást tervezett a családfő, és nem csak álmaiban élt az elképzelése, hanem azt meg is valósította. Egy tóban álmodott meg egy olyan fürdési lehetőséget, amely az év minden napján élvezhető. Márpedig, mint köztudott, az osztrák Karintia tartományban található Turrach a Nockeberge (Nock-hegycsúcs) egyik fennsíkján, 1,763 méter magasan trónol, a szálloda pedig közvetlenül az egész évben jéghideg Turrachi-tó partján található.

A tó egyébként ma is egy Bécsben élő nemesi család, a Schwarzenberger família tulajdona. És egyik különlegessége, hogy egyszerre két tartomány – Karintia és Stájerország - mossa a partját, hiszen épp e kettő találkozásánál fekszik.

Szóval a hoteltulajdonos, a korábban úszóversenyzőként is ismert Peter Leeb megvalósította a nevezetes Hochschober által kínált tófürdőt, amiben az a gondolata is közrejátszott, hogy ezzel olyan új vendégkört csalogathat Turrach-ba, akik korábban nem ide, fel, a magasba jártak, hanem napfényes meleg tengerpartra mentek nyaralni. Hiszen a tulajdonképpen 28-30 C fokra felfűtött tó vize – amelyet ne önálló medencekéntt képzeljünk el a hidegvizű tóban, hanem a fizika törvénye szerint magát a tó vizét fűtik panelekkel folyamatosan – és így a melegebb víz rétegek folyamatosan felül vannak, a 3 méter mély víz alsóbb rétegeihez képest.

Vagyis ez egy olyan különleges találmány, amelyet, ha szabadalmaztat feltalálója – sok pénzt kereshetett volna vele, azon felül, hogy valóban mesésen különleges vízi élményt kínál télen-nyáron vendégeinek. Hiszen valóban a világon egyedülálló, a Turrachi-tóból leválasztott, 28-30 C-ra melegített, 25 x 10 m vízfelülettel rendelkező „Seebad”, a Tófürdő, és az ún. Alpenstrand. A Hochschober, a Tófürdő átadása idején, 1995-ben, Ausztria első olyan szállodája volt, mely fűtött tómedencével rendelkezett.

Második különlegessége a háznak az a Hamam törökfürdő, amelynek ötletét a világban sokfelé megforduló, szintén a második generációt képviselő Peter Leeb és neje, Barbara hozta magával, és annyira autentikus fürdőt szándékoztak létrehozni, hogy török hamamfürdő építőmestereket hoztak magukkal, akik felügyelték az építési munkákat. Ez különben az Alpok hegyvidékének egyetlen autentikus keleti fürdőháza, ahol az előírások betartását ma is török mesterek ellenőrzik, és ahol a Hamam-mosdatás, valamint a fürdőben való merítkezés a testi és lelki megújulást segíti elő.

A távol-keleti Hochschober élményvilágnak másik fontos és jelentős eleme a 2005-ben megnyitott, Ausztriában szintén egyedülálló autentikus, négy emeletes kínai építészeti remekműve, a Kína torony, amely szintén a leghozzáértőbb szakember, egy kínai építész bevonásával létesült, és berendezése is mind Kínából származik. Amúgy a környékbeliek nem osztoztak eleinte a Kína-torony megépítése ötletének felvetésekor az örömben és lelkesedésben, sőt, sokan annak adtak hangot, hogy egy ilyen építmény mennyiben autentikus látvány egy osztrák síparadicsom közelében, de amikor megépült, és átadták, valahogy elcsitult a vita, és elfogadta mindenki ezt a valóban különleges, minden porcikájában egyedi építészeti remekművet.

Legfelső szintjén „A szép teaház a hegyen” nevű kínai teázó kínálja különleges teáit csodálatos kilátással a Turrachi-tóra. A Hochschober munkatársai kínai teamesterektől tanulták a teaszertartás művészetét. A vendég itt bepillantást nyerhet a kínai tea különleges világába. Ugyanis a tea kínai értelemben véve sokkal több, mint egy ital. A tea filozófia, szellemi tartás, a pihenés és a kikapcsolódás kulcsa.

A teaház a szállodavendégek tökéletes kikapcsolódásának egyik találkozóhelye, ahol a vendégek naponta saját maguk készíthetik el teájukat, majd 16.00 – 18.30 óra között húsz különböző kínai, japán vagy taiwani bioteából választhatnak a kínai teaszakértő tanácsadása alapján.

Újabb generáció, a házban továbbra sem áll meg a világ

2003-tól vette át a ház teljes irányítását szüleitől Karin Leeb és férje, Martin Klein, ők a harmadik generációként vezetik a 116 szobás exkluzív wellnesshotelt. Nem is akárhogy. A tulajdonosnő, ha épp arra vezet az útja, maga veszi fel a szoba elé, a vendég által kirakott tálcát a vacsoramaradékkal, férje pedig vasárnaponként szeleteli és szervírozza a lazacot kaviárral, citrommal az étteremben, miközben élő hárfamuzsika szól.

És minden péntek este együtt köszöntik vendégeiket, a törzsvendégeket nevükön szólítva, egy-egy pohár proseccoval, a szálloda lobbijában, kellemes háttérzene kíséretében. Majd a vacsora feltálalásának végén, a borkóstoló helyiségben felülnek a magas asztal mellé, egy-egy pohár borral, egymással szemben, és végigbeszélik a héten történteket, valamint a következő hét feladatait. A kutyájuk közben a lábuknál hever, a ház cicája az ablak alatt oson el, éjjeli vadászhelyeit keresi éppen fel.

Mindenütt csend, nyugalom, harmónia, szeretet árad, és hogy ne feledjük, a mobil hangja sem csörren, mert már becsekkoláskor arra kérik vendégeiket is, hogy lehetőleg a vendégterekbe senki ne vigye magával okoseszközeit.

És végül arról, a két gyerekes Leeb és Klein família mit adott hozzá még a családi örökséghez: olyan gyerekklubot hoztak például létre a ház falain belül, ahová akár egész napra odaadható a család szeme-fénye, szakképzett gondozók felügyelik a kicsiket, sőt, ebédet is kapnak ott, ha a szülők nem érnek vissza hozzájuk, vagy ez lenne a kérés.

Tágas Bazis-lagert is kiépítettek, ahol télidőben a síelők hagyhatják holmijukat, nyáron pedig a túrázók bakancsaikat és a túra egyéb felszereléseit.

„Wortreich” néven ún. Szóbirodalmat építettek ki, egy tökéletesen felszerelt könyvtárat igazi, papírból álló könyvekkel, és tóra néző, hangulatos olvasóteremmel. Valamint itt klasszikus társasjátékok, kártyák is várják a játékos időtöltést kedvelőket.

Panorama szauna épült a vendégek részére, valamint a tulajdonosok a ház 130 alkalmazottjaira is figyel: két villát építettek a kertben a munkavállalóknak egyágyas, balkonos szobákkal – Hans és Hilde néven, tisztelegve ezzel a házat alapító nagyszülők emléke előtt. 2021-ben pedig egy újabb 40 lakóegységes épületet húztak fel dolgozóiknak Peter néven, ezzel emlékezve Karin édesapjára, aki 2014-ben halt meg.

25 törzsdolgozójuk van, 25 tanulójuk, a betanítás a Hochschoberben 4 éven át zajlik. Átlagosan 2-3 évig vannak náluk alkalmazottjaik – utána, ha tovább állnak, a Hochschoberben eltöltött évek mindenütt jó ajánlólevél, nyitott kapukat dönget.

2022-ben mindössze 6 hétig tartottak zárva, ezalatt a ház konyháját és az irodákat újították fel. Billiárdasztalt, teniszpályát építettek, a kertet alakították tovább. Egy erdei villát is megnyitottak, ahol egy fitness stúdiót rendeztek be. Most, húsvétot követően ismét bezárnak 6 hétre, gondolhatjuk mindezen tényeket megismerve, hogy akkor sem tétlenkednek és ülnek majd ölbe tett kézzel.

A Turrach-i tó körüli szálláshelyek közül a Hochschober zár be legutoljára, és ez az a szálloda, ami a leghamarabb nyit ki, immár nyári ruhába öltözve, hogy a napsütéses melegben várja ismét vendégeit, akik már most foglalnak szobákat a nyári vakációra. Annyira sikeres a ház, hogy hihetetlen magas töltöttséggel büszkélkednek: 96 százalék az éves töltöttség, törzsvendégeik száma is magas: 90 százalékban visszatér hozzájuk, aki egyszer is foglalt szállás a Leeb család wellnesshoteljébe.