hirdetés
hirdetés

Férfiak kockás rokolyában whiskyt isznak

De rögvest oszlassuk is el a címbeli sztereotípiát! A skót fővárosban nem csak csupa szoknyás férfi mászkál, és nem csak a világszerte kedvelt gabonapárlatot szürcsöli, hiszen egyéb dolga is van.

hirdetés

A szoknya már csak azért sem állja meg a helyét, mert Edinburghban egy nap alatt akár három évszak is lehet nyár elején. Ez persze ne tántorítson senkit se vissza attól, hogy felüljön a Budapestről induló közvetlen járatra és eltöltsön egy hétvégét. Különben is, az edinburgh-i polgárok azt tanácsolják: ha nem tetszik az idő, várjunk öt percet, és jobb lesz! Mindenestre úgy pakoljuk a ruhákat, hogy minden eshetőségre felkészülünk.

Közös szentünk: Margit

A Forth folyó torkolatánál elterülő skót főváros magja a vár. A barna gránittömb, amelyen a komor erőd áll, mintegy 1500 éve lakott. Nem sejtették sem ekkor, sem pedig később, amikor a kelta Dun Eydinből Edinburgh lett, hogy a vár századokkal később Skócia legnépszerűbb, fizetős turisztikai látványosságaként évi 1,2 millió embert fogad majd. A várban ugyan hemzsegnek a világ legkülönbözőbb részéről odasereglett turisták, de a hadsereg is képviselteti magát; a mai napig itt található néhány adminisztrációs épület.

A 1960-as évekig azonban még laktanya is működött a falakon belül. A történelmi falak között – akár esik, akár fúj – gyakran összefutunk peckesen járó, skót szoknyás alakokkal, nyomukban kisebb-nagyobb sokaságokkal; ők a vár hivatalos idegenvezetői. Vannak persze nadrágosak is, de kis szerencsével az előbbieket foghatjuk ki és hallgathatjuk ámulva, hogy van a skótoknak is egy Szent Margitjuk, aki, lám-lám, „diszszidens” apa gyerekeként Magyarországon, Mecseknádasdon látta meg a napvilágot 1047-ben. Az apának, Edmundnak politikai okokból kellett elhagynia a kelta szülőföldet, és meg sem állt kis hazánkig, itt magyar menyecskét kerített magának, majd a kis Margitka születése után 10 évvel visszatért hazájába. Margit emlékét a vár egyik kápolnája őrzi. Margit persze még nem hallhatta az óra szerepét betöltő One O’Clock Gun, vagyis az Egyórai Ágyú, durrogását, és tűnődhetett volna azon, vajon zsugoriak-e a skótok vagy sem. Mesélik, hogy az ágyú azért sül el egy órakor, nem pedig délben jelzi a nap felét, mert nem akartak 12 adag puskaport elfüstölni, mikor kicsivel később egy is megteszi. Persze zsugoriságukat skótok harázottan cáfolják; ők csupán racionálisak.

A pontatlan óra és a bankkocsma

Edinburgh két nagy városrészre oszlik: a világörökség részét képező Óvárosra (Old Town) és az Újvárosra (New Town), amelyeket egy híd köt össze. A meglehetősen hosszú híd alatt azonban nem hömpölyög folyó, de van egy vasúti pályaudvar. Nem messze tőle, a hídról lejövet áll a mesés Balmoral szálló, amelyben ismert filmcsillagok és táncdalénekesek szállnak meg. A patinás szálló tornyán azonban olyan óra van, amitől első látásra a legátlagosabb kínai órakészítő is szívszélhűdést kapna; ennyire nyilvánvaló helyen öt percet siet egy óra!

Furfangosak a skótok; az óra azért siet, hogy a közeli Waverley pályaudvarra sietők a peronra érve állapítsák meg: maradt még öt perc a tényleges indulási időig.

A pályaudvartól kőhajításnyira mered az égbe Walter Scott emlékműve. Tulajdonképpen a skót romantika nagybecsű írója az, aki megteremtette a ma ismert szoknyás skót „imidzsét”. Eredetileg nem szoknya volt ez, hanem egy olyan tógaszerű ruha, amelyet a Felföldről mocsarakon keresztül alászálló honfi egy nagy kendőből kerített maga köré a térdéig felhúzva, hogy ne a vízben ázzon.

De lehetett akár sátornak is használni. A két városrészt elválasztó zöld park a Princess street mentén valaha tó volt, amelybe egészen 1760 körüli lecsapolásáig a város szennyvize folyt, és a középkorban még a boszorkányokat is ide dobták, hogy meggyőződjenek boszorkaságukról. A „tavat” lecsapolták, a szennyvíz bűze megszűnt, megkezdődhetett az Újváros építése, mely afféle zöldmezős beruházásként épült.

Az óváros girbegurbaságával ellentétben a városrész gondos tervezés eredménye, egymást hálószerűen metsző utcákkal. Ide települtek egyebek mellett a pénzintézetek az ipari forradalmat követő fellendülés során.

A városrész ma is bank központ, de a több pompás bankpalota egy része mára jelentősen átlényegült; étterem vagy pub – public house, azaz kocsma – működik bennük.

Különös érzés, ahogy egy gyöngyöző skót sört nyalogatva az ember elképzeli, hogy az elegáns térben egykor ügyfelek intézték pénzügyeiket, ma pedig a csapos feszülő inakkal a Deuchars sört pumpálja bele a fél- vagy egypintes poharakba. Hasonló érzés, mint egy budapesti romkocsmában azon tűnődni, hogy a söntés helyén egykor udvari lakásaikban élték mindennapjaikat ez emberek. Ezek a „bankkocsmák” ételt is szolgálnak, egyszerűeket, laktatókat.

Az élet vize

De akármit is egyen az ember a skótoknál, nem hagyhat ki egy pohár kitűnő skót whiskyt.

Az élet vizeként – uisge beatha – indult egyszeri gabonapárlat idővel igen kifinomult és kedvelt itallá vált. Olyannyira kedveltté, hogy ma másodpercenként 39 üveg whiskyt palackoznak, és az alatt a két perc alatt, amíg az ember a lépcsőn felér a vár mellett a The Scottish Whisky Experience kóstolóval egybekötött, interaktív kiállításáig, 4680 üveggel el is adnak az italból. A Skócia négy, whiskygyártó régiójából származó életvíz lehet füstös, gyümölcsös, amelyből az angyalok is megkapják a magukét az angels’ share formájában. Bár egyesek szerint ez inkább az az italmennyiség, amely idővel az alkohol tulajdonságainak köszönhetően illan el a palackból. Talán az angyalok nem is sejtik, milyen jól tud esni egy-egy Islay régióból származó, érett, füstös whisky egy finom füstölt lazachoz, vagy más halhoz. A város halkikötőjében álló egykori halpiac csarnokában működő Loch Fyne vendéglőben az ínyenc vendég a jégen pihenő tengeri herkentyűk közül választhatja ki azt a lényt, amelyhez majd a whiskyt is választja.

A városon túl

Ha csupán néhány napunk van Edinburgh-ban, és kellően royalista érdeklődésűek vagyunk, vagy csak egyszerűen szeretjük a különleges közlekedési eszközöket, semmiképp se mulasszuk el a királyi család immár nyugállományba vonult jachtjának, a Royal Yacht Britanniának meglátogatását, amelyet még magyar nyelvű adio guide segítségével is végignézhetünk. Az 1950-es években épült pazar jachton járta II. Erzsébet és Edinburgh Hercege, Fülöp a világot.

Mesélik, hogy Normann Schwarzkopf tábornok egyszer az akkor még üzemelő hajó csillogó krómokkal teli gépházába belépve azt mondta: „Na jó, ez egy kiállítás, mutassák meg az igazi gépházat!” Kitűnő állapotát nyugdíjaséveire is megőrizte a büszke jacht.

Köszönjük a Visit Scotland, a Jet2.com valamint az edinburgh-i Central European Travel meghívását.

Jet2.com – budapesti kapcsolat

A Jet2.com diszkont – légitársaság gépeinek piros farka összetéveszthetetlen, és ma már Budapesten is gyakorta feltűnik a manchesteri és az edinburghi járaton. A járat hetente háromszor – kedd, csütörtök, vasárnap – mintegy három óra alatt teszi meg a magyar és a skót főváros közötti utat, diszkont mivoltához képest egészen kényelmes körülmények között, mi több, némi felárért színvonalas menü is rendelhető az útra jegyváltáskor. A Dart Group Plc-hez tartozó légitársaság 2002-ben indult útjára, jóllehet jogelődje, a Channel Express Air Services révén már 30 éves múltra tekint vissza légi személyszállítás és szállítmányozás terén. A ma 24 Boeing 737-300 és 10 Boeing 757-200 típusú gépet üzemeltető Jet2.com első diszkontjárata Amszterdam és Leeds között repült. A gépek a légitársaság 100 százalékos tulajdonát képezik. A cég első számú kiindulási repülőtere Leeds Bradford légikikötője. Edinburgh 2006-től lett a társaság bázisa, innen 15 úti célra, köztük Budapestre, repülnek a piros farkú gépek.

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai