Hamarosan mi is rovarevőkké válunk
Nehéz elképzelni, hogy a rovarok a mindennapi étrendünk részeivé váljanak, ám egyre több érv szól emellett. Az Élelmiszervizsgálati Közlemények című tudományos szaklap legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, hogy az Afrikában és Ázsiában a mai napig közkedvelt rovarok miért jelenthetnek megoldást a fehérjekrízisre, a közeljövő élelmezési és mezőgazdasági problémáira – írja a Laboratorium.hu.
Bármennyire undorodunk is az entomofágiától, azaz a rovarok elfogyasztásától, szakértők szerint a jövőben valószínűleg szükség lesz a szokásaink újragondolására a globális élelmezésbiztonság garantálásához.
A világ népességének gyors növekedése és a természeti erőforrásaink szűkössége ugyanis komoly probléma a mezőgazdaság szempontjából, a küszöbön álló „fehérjekrízis” megoldását többek között a rovarok jelenthetik – olvasható az Élelmiszervizsgálati Közlemények című szaklap legfrissebb tanulmányában.
Tény, hogy a rovarevés régóta a mindennapok része több kultúrában is. Az ókori Görögországban például a kabócákat csemegének tartották, de a világ összes táján előszeretettel fogyasztották a lárvákat, tücsköket, szöcskéket, német katonák pedig még az 1600-as években is ettek olajban sült selyemhernyót. Mózes törvényei is engedélyezték a sáskák evését, amely rovarok a vadméz mellett Keresztelő Szent János aszkétikus étrendjének is alapját képezték, de az iszlám világban is elfogadott élelmiszernek számítottak a hangyák, méhek.
Annak ellenére, hogy Angliában és néhány nyugat-európai országban ugyan forgalomban vannak bizonyos rovarcsemegék (ilyen például a csokoládéba mártott szöcske), a jelenkori európai társadalmak többnyire elutasítják az entomofágiát sőt, a téma kifejezetten tabunak számít.
Pedig számos érv szól amellett, hogy a rovarokat valamilyen módon érdemes lenne beépítenünk az étrendünkbe. Kezdjük a gazdaságiakkal. A világ rohamosan növekedő népessége nem csak a mezőgazdaságra ró egyre nagyobb terhet, hanem az állati fehérjék iránti kereslet jelentős környezeti töbletterheléssel is jár. Az ehető rovarfajok azonban más állatokhoz (marha, sertés, baromfi) viszonyítva nagyon kismértékű terhelést eredményeznek, a rovarok ráadásul szárazságtűrők, és nem túl igényesek a takarmányozás terén. Mindemellett a mezőgazdasági és élelmiszeripar melléktermékeinek széles körét hasznosítják, nincs szükségük hatalmas kiterjedésű mezőgazdasági területekre, a tenyésztésükkel egyszerre nagyobb tömegek élelmezését lehet megoldani.
De mégis miért lehetnek számunkra kívánatosak a rovarok?
A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjét/aminosavat és egyéb tápanyagokat, többek között zsírsavakat, szénhidrátokat, ásványi anyagokat (Ca, Mg, Cu, Mn, Zn, Se), valamint vitaminokat (A-, D2-, D3-, E-, C-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, B12-vitamin, folsav). Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint a megfelelően előállított rovarok nem jelentenek nagyobb veszélyt, mint a hús!
Mindezek után már csak az a kérdés, hogy vajon jogi szempontból élelmiszernek minősülnek-e az ehető rovarok. Az Európai Bizottságban körülbelül 8 évvel ezelőtt tették fel először a kérdést, amelyet jelenleg a 258/97/EK rendelet szabályoz, eszerint ehetők a rovarokból kivont összetevők (pl. fehérje izolátumok), illetve azok a rovarok is, amelyek részeit (lábakat, szárnyakat, fejet, belet stb.) már eltávolították. Fontos kérdés, hogy új élelmiszernek minősülnek-e, ennek megítélése országonként változik. Magyarországon például a rovarok nem minősülnek hagyományos élelmiszernek, és nincs is történelmi adat arra vonatkozóan, hogy korábban jelentős mértékben fogyasztottuk volna azokat.
Persze elsősorban nem a jogi szabályozás hiányossága miatt nem fogyasztunk rovarokat, hanem azért, mert undorodunk tőlük, hiszen kártevőként, kórokozók terjesztőiként, nem pedig élelmiszerként gondolunk rájuk.
Bármennyire is fenntartásokkal kezeljük azonban a rovarok élelmiszerként történő fogyasztását, előbb-utóbb valamilyen formában (például a rovarokból kivont összetevőkkel) valószínűleg mindannyian találkozni fogunk velük a tányérunkon!
