Szü­le­tett:

1945. má­jus 9-én, Terezienstadtban. „Hát ez nem cso­da? A ha­lál­tá­bor­ban nem vet­ték ész­re anyá­mon, hogy ter­hes. Igaz, ve­lem együtt csak 34 ki­ló volt. Nyol­ca­di­kán fel­sza­ba­dult a tá­bor, s én 9-én, a bé­ke el­ső nap­ján meg­szü­let­tem. Azért is va­gyok Ve­ra Vik­tó­ria.” Édes­ap­ja mun­ka­szol­gá­la­tos volt Inárcskakucson, a maj­da­ni ma­ma oda ér­ke­zett szin­tén fo­goly test­vér­ét meg­lá­to­gat­ni. „Tu­laj­don­kép­pen ér­dek­ből vet­te el anyá­mat apám: azt hit­te, kap né­hány nap sza­bad­sá­got. Az­tán majd hat­van év lett az »érdekházasságból«.” Egy fiú­test­vé­re van, ő a Ci­ti­bank egyik igaz­ga­tó­ja.

Is­ko­lák:

A VIII. ke­rü­let­ben a Jáz­min ut­cai ál­ta­lá­nos­ba, a IX.-ben a Te­le­ki Blan­ka köz­gaz­da­sá­gi tech­ni­kum­ba jár. 1974-ben vé­gez a Marx Kár­oly Köz­gaz­da­ság­-tu­do­má­nyi Egye­tem mar­ke­ting sza­kán. 1975-ben kül­gaz­da­ság­tan­ból dok­to­rál. 1981-től ide­gen­for­gal­mi szak­köz­gaz­dász.

Nyelv­is­me­ret:

Né­met, an­gol, orosz – fel­ső­fok. „Kön­­nyen ta­nul­tam, leg­alább olyan kön­­nyen, mint ahogy most felejtek…”

Mun­ka­he­lyek:

1963-tól idegennyelvű le­ve­le­ző a Ganz Mávagban. Már osz­tály­ve­ze­tő, ami­kor 1975-ben, az ép­pen a Szurdi-féle Bel­ke­res­ke­del­mi Mi­nisz­té­ri­um­hoz tar­to­zó OIH-ba ke­rül, pro­pa­gan­dis­tá­nak. „1991-ig itt dol­goz­tam. Hol a De­ák Fe­renc ut­cá­ban, hol a Vi­ga­dó té­ren, hol va­la­me­lyik mi­nisz­té­ri­um fel­ügye­le­te alatt, hol önál­ló cég­ként, de min­dig ugyan­azt.” A pro­pa­gan­da-fő­osz­tály ve­ze­tő­je, ami­kor to­vább­lép, a Hungexpóhoz. Itt 1996-ig bír­ja, majd meg­ala­kít­ja sa­ját cé­gét.

Csa­lád:

Fér­je or­vos, há­rom gyer­me­kük van. A 26 éves Ta­más köz­gaz­dász, a 24 éves Ju­dit a böl­csész­ka­ron vég­zett, 17 éves Mar­ci fi­uk kö­zép­is­ko­lás. („Ő lát­ha­tó ve­lem a fo­tón. Ere­i­ben ide­gen­for­gal­mi vér csör­ge­de­zik: már szü­le­té­se is egy tu­risz­ti­kai ese­mény­hez kö­tő­dik. 1984-ben Belg­rád­ba szer­vez­tem egy Du­na-bör­zét. Min­den re­me­kül si­ke­rült, csak ép­pen én hi­á­nyoz­tam: a fi­a­tal­úr ugyan­is pont ak­kor ér­ke­zett…”)

– Mi­ért jött el az OIH-tól? Hi­szen imád­ta…

– Tény­leg fan­tasz­ti­kus évek vol­tak, meg­in­dult a tu­riz­mus, hi­he­tet­len sok min­den tör­tént, ren­ge­teg új ügy­be kezd­het­tünk, nagy pezs­gés volt. Az Uta­zás ki­ál­lí­tás, a Ta­va­szi Fesz­ti­vál ak­ko­ri­ban szü­le­tett. Mi ta­lál­tuk ki a most ép­pen ki­do­ban­dó logót is, tud­ja, a szí­vek­kel.

– Ami azt il­le­ti, nem kis vi­hart ka­vart a ja­pán ter­ve­ző ma­gyar szí­ve.

– Ma is vál­la­lom, jó öt­let volt egy ide­gent meg­kér­dez­ni: mi­lyen­nek lát ben­nün­ket? Eico Ishioka, a nyer­tes, ezek sze­rint úgy ta­lál­ta, hogy ven­dég­sze­re­tő nép va­gyunk, ezért raj­zol­ta a szí­vet. En­gem fel­há­bo­rít, hogy már nem is egy kor­mány­vál­tás, de egy kö­zép­ve­ze­tő cse­ré­je is ele­gen­dő ok ar­ra, hogy min­dig min­dent ki­dob­ja­nak, s a név­je­gyek­től az óri­ás­pla­ká­tig min­dig min­dent új­ra­ter­vez­nek. Men­­nyi pénz ar­ra a rö­vid idő­re, amíg jön az újabb…

– Sze­ret­te, még­is el­ment az OIH-ból.

– Mert nem tud­tam együtt dol­goz­ni az ak­kor ér­ke­ző új ve­ze­tés­sel. És ugyan egy ki­csit meg­ijed­tem, hi­szen 16 év után vál­tot­tam, de ter­mé­sze­te­sen jött a so­ron lé­vő cso­da, s ren­ge­teg aján­la­tot kap­tam. Ezek kö­zül vá­lasz­tot­tam a Hungexpót, hi­szen itt ha­son­ló fel­ada­tok vár­tak: rek­lám, pro­pa­gan­da, vá­sá­rok, ki­ál­lí­tá­sok szer­ve­zé­se.

– 1996-ban lett önál­ló. Idő­ben? El­kés­ve?

– Pont jó­kor. Elő­ször egy pr-céget csi­nál­tam, ame­lyik az­óta is el­lát­ja a Plaza-Centers cso­port pr-te­vé­keny­sé­gét. Sok mun­ká­val jár: saj­tó­kap­cso­la­tok, ren­dez­vé­nyek, a cég imázsának ki­ala­kí­tá­sa, to­vább­épí­té­se; most ép­pen köny­vet adunk ki, szék­há­zat ava­tunk.

– Ahol be­szél­ge­tünk, ez vi­szont egy uta­zá­si iro­da.

– 1998-ban ala­pí­tot­tam meg az Aviv Travelt, ki­fe­je­zet­ten az iz­ra­e­li tu­riz­mus­ra ba­zí­roz­va. Ele­in­te a ki­utaz­ta­tás­sal is pró­bál­koz­tunk, de itt meg­le­he­tő­sen erős a kon­ku­ren­cia, ezért in­kább erő­sít­jük a be­utaz­ta­tást. Az idén már száz­mil­li­ós for­ga­lom­ra szá­mí­tok; egy sor iz­ra­e­li iro­dá­val, s az ot­ta­ni ide­gen­for­gal­mi mi­nisz­té­ri­um­mal van na­gyon jó kap­cso­la­tom, mi szer­vez­zük a Ma­gyar­or­szág­ra ér­ke­zők prog­ram­ját.

– Ami­kor meg­áll­tam iro­dá­ja előtt, a Síp ut­ca 12.-ben a ré­gi vicc ju­tott eszem­be. Mó­ric­ka a Do­hány ut­cá­ban bi­cik­li­zik. Oda­lép mel­lé egy kül­föl­di, s meg­kér­di: kis­fiú, nem tu­dod vé­let­le­nül, hol van a zsi­na­gó­ga? Mó­ric­ka rá­néz, fel­húz­za a szem­öl­dö­két: vé­let­le­nül? Szó­val vé­let­le­nül van az Aviv Travel a zsi­dó hit­köz­ség épü­le­té­ben?

– Mit kell csi­nál­ni a sze­mem­mel? Vé­let­le­nül… Pár éve bé­rel­jük itt ezt az iro­dát, ta­lán az­óta, hogy el­vál­lal­tam a Zsi­dó Ide­gen­for­gal­mi és Kul­tu­rá­lis Köz­pont ve­ze­té­sét. Nosz­tal­gi­ám volt a Ta­va­szi Fesz­ti­vál után, ezért el­ha­tá­roz­tam, hogy csi­ná­lok egy nyá­ri zsi­dó fesz­ti­vált. Már négy éve megy, egy­re na­gyobb a si­ker. Az el­ső év­ben ta­lán ha tí­zez­ren jöt­tek, az idén már kö­zel 80 ezren jön­nek a kü­lön­fé­le prog­ra­mok­ra. Bu­da­pes­ten 11 hely­szí­nen lesz­nek ren­dez­vé­nyek, vi­dé­ken is több nagy­vá­ros­ban. Saj­ná­lom vi­szont, hogy az ál­lam las­san ki­vo­nul a szpon­zo­rok kö­zül: a ta­va­lyi 40 mil­lió he­lyett az idén már csak 6-7 mil­li­ót kap­tunk.

– Majd­nem tíz év van a két na­gyobb és a har­ma­dik gye­rek kö­zött…

– Ahogy il­lik egy nő­gyó­gyász­nál, vé­let­le­nül jött. Nem tu­dom, mond­tam-e már, hogy…

– Mond­ta. És gya­ní­tom is: Mar­ci a cso­dák egyi­ke.