Amerikában saját utazási blog és iroda áll rendelkezésükre

Az egyik amerikai utazási blog alapítója, Cory Lee elkötelezett amellett, hogy segítsen más kerekesszékes sorstársainak szabadon utazni a világban. Tapasztalatairól és törekvéseiről számol be a Travel and Leisure című turisztikai online lap. Cory Lee-ről kétéves korában derült ki, hogy súlyos izomsorvadásban szenved, de nem adta el egy percre sem, úgy dolgozik ma, hogy az elektromos kerekesszék használata ne akadályozza a munkájában. A lap hasábjain beszámolt első útjáról, a  Disney Worldbe tett kirándulásról,  min mondja, „még mindig egyfajta Disney-függő vagyok, mert ezek a létesítmények és programjaik könnyen megközelíthetők és én is élvezhetem”.

De néhol az USA-ban is kihívást jelent kerekesszékben utazni „Minden út során legalább egy dolog elromlik. Eleve nehéz az akadálymentes taxik és a megfelelő tömegközlekedés megtalálása”. Lee arról is beszámol, hogy amikor először járt New Yorkban, négy órára csapdába esett a metróban, mert ahol ki akart szállni, ott a liftek nem működtek. Próbált neki segíteni néhány biztonsági őr, de a kerekesszéke nagyon súlyos, tehát ez lehetetlen volt.

Hogyan lehet eljutni kerekesszékkel a Taj Mahalhoz?

Amikor a blogírást elkezdtem, még más világ volt. Ma már sok olyan úti cél van, ahová tíz, vagy akár öt évvel ezelőtt nem tudtam volna eljutni. Szinte minden héten felfedezek egy utazási irodát, amely az akadálymentes utazásra összpontosít, vagy megnyílik számomra egy újabb közlekedési lehetőség – tette hozzá.

Cory Lee merész lépése volt, amikor eljutott kisgyerekkori álmának helyszínére, a Taj Mahalhoz. – Sajnos akkor egész Indiában nem gondoltak még a kerekesszékesekre, egészen 2018-ig, amikor az Enable Travel megalakult. Ez az iroda elvitt minket az összes elérhető helyre, és végre megpillanthattam a Taj Mahalt. 1990-ben születtem – abban az évben, amikor elfogadták a fogyatékossággal élő amerikaiak törvényét. Az én generációm most azért küzd, hogy ez érvényesüljön az élet minden területére. Azóta az Egyesült Államokban sok állami parkban van terepjáró kerekesszék, amelyeket ingyenesen kölcsönözhet ki valaki. A strandok egy részén már létezik olyan szőnyeg, amellyel ki tudunk gurulni a homokra.

Ázsiában és Afrikában még megbámulják

Ami a repülést illeti, már a repülőjegy lefoglalásánál meg kell adnia a kerekesszék méreteit és súlyát. Utazás előtt felhívja a légitársaságot, hogy megbizonyosodjon róla, hogy felkészültek-e az érkezésére. A gép ajtajánál át kell szállnia egy másik, keskenyebb tolószékbe, amely a folyosón elfér. Utána ki kell onnan emelniük, amiben a kísérője segít, és leültetni az ülésre.

Hetedik éve elkezdte saját maga szervezni e speciális utakat, hogy más kerekesszékesekkel együtt lásson világot. Afrikában és Ázsiában több helyen megbámulták, amikor Indiában járt, sokan fényképezték, mivel még soha nem láttak motoros tolószéket. De nem adja fel: három éve megalapította a The Curb Free Foundation nevű nonprofit szervezetet, amely pénzügyi támogatást nyújt kerekesszékeseknek álmaik utazásaihoz, hiszen többségük nem jómódú.

Aluljáró láz és lift nélküli panelek

A turizmus nemcsak más országokban -kivéve talán Skandináviát – nincs még felkészülve a kerekesszékesekre, de nálunk sem nagyon. A hatvanas években, az aluljáró lázban fel sem merült, hogy az így élők át sem tudnak majd menni a Rákóczi út másik oldalára. A négyszintes, szovjet mintára épült panelházakban nem volt lift, a babakocsit is a gyerekkel együtt kellett ölben levinni, ha valaki sétáltatni akarta a kicsit. A metrókban ma is sok állomáson nincs felvonó. Ha van is, koszos vagy éppen nem működik. Ahol létezik, ott olykor nem visz le egészen a peronig, aminek nincs sok értelme. Mindez nemcsak a kerekesszékeseket érinti, hanem azokat is, akik babakocsival érkeznek, vagy bizonytalan már a mozgásuk.

A kisföldalattit a kerekesszékesek nem tudják igénybe venni. A Hősök terére vezető buszokat igen, de sokszor a buszvezetők meg az utasok sem örülnek ott létüknek, mert sietnek. A budapesti reptéren a gépekhez vezető buszok padlószintje alacsonyabb lehetne – jegyezte meg minap  az egyik érintett turista. Merthogy cső csak kevés járathoz vezet. A villamosok nagy részére sem tudnak felszállni – éppen a Belvárosban, a 2-es vagy 49-es vonalán. Az új, modern villamosok esetében gyakori, hogy a járdát nem magasítják a peronhoz, így nagyon nehéz a kerekesszékkel való feljutás. Van, ahol olyan keskeny és magas a járdasziget, hogy reménytelen a megközelítés.

Sok lépcső vezet a Várba

A sok évtizede rendbe nem hozott dunai rakpartokon veszélyes kerekesszékkel járni, mert a szétesett, málló, girbegurba, otromba köveken még az egészséges ember is könnyen a nyakát töri. A turistabuszok magas lépcsőjén nem fér el a szék. Bár az önkormányzatok, légitársaságok, szállodák és múzeumok már többnyire fel vannak készülve fogadásukra, odáig el is kell jutni. A Várba tartó turisták buszai a Dózsa György téren állnak meg, ahonnan harminc lépcső vezet a Palota liftig és onnan még vagy húsz a Dísz térig. A 16-os busszal könnyebb feljutni, de erről honnan tudnának az ide tartó külföldiek?

Bár az utóbbi évtizedben sok előrelépés történt a fogyatékkal élők helyzetének javítására, itt nemcsak beruházásokról és milliárdokról van szó, hanem odafigyelésről, szemléletről. Ha a belföldiek elégedettek lesznek helyzetükkel, akkor a turisták is szívesebben jönnek Magyarországra.