Tartalmas összeállításban emlékezik meg az MTVA legfrissebb hírlevele a 145 éve, 1870 február 3-án elhunyt Gozsdu Manó jogász, író, politikusról, akinek örökségéből épült fel a népszerű Gozsdu-udvar. 

Gozsdu Manó Nagyváradon született 1802. február 9-én egy gazdag marhakereskedő családban. A nagyváradi premontrei gimnázium és az egri érseki gimnázium után a nagyváradi és a pozsonyi jogakadémián tanult. 1823-ban Pesten táblai jegyző lett, majd 1824-ben ügyvédi oklevelet szerzett.

Vitkovics Mihály ügyvédnél helyezkedett el, aki maga is kitűnően verselt szerb és magyar nyelven, házában pedig rendszeresen vendégül látta a magyar irodalom korabeli képviselőit, köztük Kazinczy Ferencet, Virág Benedeket, Berzsenyi Dánielt. Gozsdu emellett Grabovszky Atanáz irodalmi szalonját is látogatta, ahol macedoromán családokkal, az erdélyi és magyarországi román értelmiség tagjaival kötött barátságot.

Andrei Sagunával, az erdélyi román ortodox püspökkel is ekkor folytatott hosszú beszélgetéseket. 1826-ban néhány magyar nyelvű verse jelent meg a Szépliteratúrai Ajándék című irodalmi újságban. Ugyanebben az évben önálló ügyvédi irodát nyitott, ő volt az első, aki az addigi latin helyett magyar nyelvű keresetlevelet adott be a pesti és a budai tanácsokhoz.

Nemcsak azért volt ez különleges, mert a törvénykezési nyelv évszázadok óta a latin volt, hanem azért is, mert Gozsdu románnak vallotta magát, de ezzel a magyarosodás fejlődését segítette elő.

Az ő nevéhez fűződik a pesti görög-román egyház németül vezetett jegyzőkönyveinek magyar nyelvű szerkesztése is. Főként bűnvádi perekkel szerezett hírnevet magának, jó szónok volt, védőbeszédeit hazai és külföldi szaklapok is közölték. Nagy vagyonra tett szert, ingatlanokat, részvényeket vásárolt.

1832-ben megvásárolta Wilhelm Sebastian Király utcai házát, majd a körülötte levő telkeket is. 1854-ben egy sor üzletet épített a háza körül.

Végrendeletében vagyona jelentős részéből létrehozta a nevét viselő alapítványt, amely a magyarországi és az erdélyi görög keleti vallású diákokat segítette. A későbbiekben is ingatlanokba fektette vagyonát, amely egyre nőtt. Javainak jelentős részét a pesti román kultúra pártolására fordította, pénzzel támogatta a Budai Egyetemi Nyomda román nyelvű kiadványait.

Az 1848-as események idején tevékeny szerepet vállalt. Május 21-én elnökölt a magyarországi románok gyűlésén, amely tiltakozott Josip Rajacic karlócai érsek szerb pátriárkává történt kinevezése ellen, és bizalmat szavazott a Batthyány Lajos vezette felelős magyar kormánynak.

1860-ban Krassó vármegye főispánjává választották, 1861-ben az országgyűlés idejére a főrendiház jegyzője lett. Az országgyűlés feloszlatása után a politikai élettől visszavonulva gazdasági kérdésekkel foglalkozott, jogászként dolgozott. A Pesti Biztosítótársaság és a Concordia gőzmalom társaság elnökévé választotta. 1865-ben a Bihar vármegyei Tenke választókörzetében országgyűlési képviselőként politizált.

Az országgyűlésben Deák Ferenc politikájának híve volt, a románok és a magyarok békés együttműködéséért küzdött. 1869-ben a legfőbb ítélőszék bírájává nevezték ki. Betegsége miatt azonban csak néhány hónapig tölthette be ezt a tisztséget.

1870. február 3-án halt meg Pesten. A Gozsdu-udvar az alapítvány megbízásából 1901-ben épült meg Czeigler Győző tervei alapján.

A Király, Dob és Holló utca közötti terület 7 épületből, illetve az azokat összekötő hat udvarból áll, melyek annak idején komoly szerepet játszottak a helyi zsidó közösség életében: zsidó imaközpontok alakultak itt, kiskereskedelmi üzletek, ékszer- és textilboltok nyíltak. (A tágabb városrészt az UNESCO 2002-ben a világörökség részévé nyilvánította.)

Az épületegyüttest 2002 és 2008 közötti felújították, luxuslakások, kávézók, éttermek találhatók itt, ma Budapest egyik kedvelt turisztikai látványossága.