A budapesti Citadella átépítése látványos és sokak által lelkesen fogadott eredményt hozott, csakhogy a felújítás mögött valójában egy értékes 19. századi katonai műemlék jóvátehetetlen megcsonkítása rejlik, állítja a Válasz Online egyik frissen megjelent írása, amely szerint az átépítés nemcsak ideológiai alapon, történelmi tévedések mentén zajlott, de törvényt is sértett.

„Ennek eredményeképpen pedig egy 19. századi közép-európai katonai építészet egy értékes alkotása esett áldozatul.”

A köztudatban mélyen gyökerező narratíva szerint a Citadellát Haynau emeltette 1850-ben, hogy a rebellis Pestet ágyútűz alatt tarthassa. „Ehhez elég lett volna egyszer rendesen megnézni az erődöt, amelynek ágyútornya nyugat felé néz.” – fogalmaznak a cikkben.

Az erőd ágyútornya ugyanis nem Pest, hanem a Gellért-hegy lakatlan lankái irányába tekint, valódi funkciója pedig az volt, hogy megvédje a külső támadásoktól a Budai Várat, egy, már az 1770-es évektől tervezett erődrendszer részeként.

A Citadella a 19. századi közép-európai katonai mérnöképítészet értékes alkotása, amelyet 1951-ben műemlékké nyilvánítottak, és az 1930-as évektől városképi értékként tartottak számon.

„A megnyitásokat vakítóan fehér látszóbetonnal és kővel burkolták, így élesen elütnek az eredeti falaktól, a bejáratokat az erőd körüli burkolatban is fehér sávok jelzik.”

- áll a cikkben, hozzátéve, hogy a tervezői koncepció szerint ez volt a „szabadság kardjának” három csapása, ami szétvágta és ezáltal semlegesítette az önkény erődjét.

A „felújítás” során így aztán a külső falgyűrűt három ponton átvágták, megnyitva az erőd belsejét.

A két kisebb átvágás az ágyútorony nyakánál, a harmadik – egy hatalmas lépcsősorral – a keleti rondella közepén található.A negyedik beavatkozásként pedig az ágyútorony zárt belső udvarát nyitották fel, eltávolítva annak keresztszárnyát, amelyen egykor felvonóhíd, kváderezett kapuzat, tardosi kőkonzolok és vízköpők voltak. Ezek a „felújítással”  nyomtalanul elpusztultak, olvasható.

A rombolás kevésbé látványos, de szintén súlyos eleme, hogy az épületet nagyarányú feltöltések alá temették.

 A falak tövébe földet hordtak, egyes pontokon szinte a lőrések magasságáig. A szűk bejárati mélyudvart – az erőd egyik legsajátosabb terét – betemették, az egykori főkapun belépve ma lift és mellékhelyiségek fogadják a látogatót. Az összekötőfalak, az északi bástya és a keleti rondella ágyúállásai szintén vastag feltöltés alá kerültek. A műemlékvédelmi jogszabályok szerint mindez nem lett volna elvégezhető – az eredeti szintek helyreállítása lett volna a kötelező irány, derült ki a cikkből.