Az augusztus 23-ig látogatható kiállítás 75 művész mintegy 150 alkotását – festményeket, grafikákat, szobrokat, régészeti tárgyakat és fotográfiákat – vonultat fel.
Vígh Annamária történész-muzeológus, a Szépművészeti Múzeum általános főigazgató-helyettese a szerdai sajtóbemutatón hangsúlyozta: a kiállítás célja bemutatni, hogy Itália miként jelentett és jelent ma is inspirációs forrást a magyar művészeknek. Mint fogalmazott, a tárlat „összetett, izgalmas és önfeledt, intellektuális kalandra hívja a látogatót”.
A válogatás a grandiózus mesterművek másolataitól az autonóm alkotásokon át egészen a kortárs reflexiókig követi végig azt a folyamatot, amelyben az itáliai utazások és hatások megújították a magyar művészetet. A kiállítás tematikus egységek mentén tárja fel ezt a hatástörténetet
- mondta a főigazgató-helyettes.
Az Úton Itália felé című egység Ferenczy István Pásztorlányka című szobrával indul, utalva a művész itáliai tanulmányútjára és a nemzeti szobrászat megteremtésének szándékára. A Grand Tour: művészi zarándoklatok, Itália kultusza szekció az olasz kultúra iránti rajongás történeti hátterét mutatja be. Az Antikvitás alszekció Ligeti Antal, Csontváry Kosztka Tivadar és Ország Lili alkotásain keresztül szemlélteti, hogy a 19–20. századi magyar művészek antikvitásértelmezése miként kapcsolódott az aktuális régészeti eredményekhez.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
A Városállamok öröksége című alrész pedig azt vizsgálja, milyen hatást gyakoroltak az olasz városok – köztük Milánó, Firenze és Róma – a magyar művészet alakulására – hangsúlyozta Vígh Annamária.
A városok ikonikus tereinek megörökítése mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a személyes látványélmény.
Az Ösztöndíjak Olaszországban című egység az 1927-ben alapított Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasait, valamint a későbbi jelentős művészgenerációk képviselőit idézi meg.
A kiállítást záró Dolce vita: Itália esszenciája című szekció az olasz életérzést állítja középpontba. Itt látható részlet Federico Fellini 1960-ban bemutatott Az édes élet című filmjéből, valamint az 1997-es Csinibaba című magyar vígjátékból.
A záró szekció Időtlen című alegysége jellegzetes olasz tájakat bemutató műveket vonultat fel, köztük idősebb Markó Károly, Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos festményeit.
