A Magyar Utazási Irodák Szövetségének tanulmányút-sorozata egyik állomásaként a Pannonhalmi Apátságba látogatottunk el októberben számos érdeklődő utaztatóval együtt, és több, a nagyközönség által nem látogatható helyszínre is nyertünk bebocsátást, és részt vehettünk a közösség egyik zsolozsmáján is.

Erősségük a humor

Jelenleg 30 szerzetes, számos világi tanár, 330 diák és több idős, nyugalmazott egyházi személy lakja az egykor szent helyként tisztelt történelmi falakat, amelyek alapjait 996-ban Prágából érkezett Szent Benedek-rendi szerzetesek rakták le, hogy meghonosítsák a nyugati kereszténységet az akkori Pannóniában. II. József feloszlatta az általa a társadalom szempontjából haszontalannak ítélt szerzetesrendeket, I. Ferenc azonban hamar visszaállította a régi rendet és 1802-től a bencések számára a középiskolai tanítást jelölte ki, mint „tisztes polgári foglalkozást” az imádkozás mellett. A Pannonhalmán működő, nagymúltú bencés gimnázium jelenlegi igazgatója, Juhász-Laczik Albin atya fogadta csoportunkat. Szavai, viselkedése tükrözik a rend szellemiségét, amely, úgy tűnik, középkori alapítása óta folyamatos megújulásra képes: a világi emberekhez manapság a közvetlenségen keresztül jut el. A szerzeteseknek kiváló a humora, sugárzik belőlük az életöröm, nem csoda, ha a jókedv plusz pontként nyom a latban a felvételiző diákok esetében. Az igazgató is egy viccel kezdte: „a jezsuiták nagyon okosak, a ferencesek nagyon szerények, és mivel mi egyik erénnyel sem rendelkezünk, közösséget építünk.” A poén nagyon ül, ráadásul hordozza azt a lényegiséget, amely olyan útravalóul szolgál a fiúgimnázium tanulóinak, amely egy életen át kitart.

Család helyett család

A bentlakásos iskola tagjai havonta egyszer utaznak haza a szüleikhez, ezért különösen fontos, hogy diáktársaikban és tanáraikban új családra találjanak. Egy osztály diákjai egy hatalmas közös teremben alszanak, és pedagógusaik legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy megtanítsák a kamaszokat, hogyan kezeljék a bennük zajló és külső problémaként is megjelenő konfliktusaikat, és ezzel sokkal többet tesznek értük, mintha pusztán ismereteket adnának át. A bencések az együttműködésben hisznek, amely belülről táplálja a közösség tagjait, akik ezt a gazdagságot a külső világ jobbá tételére tudják fordítani. Ez az ars poetica kifejeződik mindazokban a fejlesztésekben is, amelyek az apátság területén az elmúlt évtizedekben végbementek, és amelyekért ma egy turistának érdemes ellátogatni a „bencés birodalomba”.

A diákközösségbe tehát sokkal inkább eszes csapatjátékosokat vesznek fel, akiknek a szíve is a helyén van, mintsem magányos zseniket, akik nem képesek megosztani tálentumaikat. Ezen túlmenően kiemelkedő színvonalú oktatásról is gondoskodnak a gimnáziumban, és az alappillérek között a kreatív önkifejezés, a sport és a vallásos nevelés is szerepel. Hogy mindez milyen eredményeket hoz, az az öregdiákok lojalitásán is lemérhető: az alumni – vagy ahogy az apátságban viccesen emlegetik, a bencés maffia – tagjai minden év májusában összegyűlnek, és közös finanszírozásukkal olyan projektek valósultak már meg, mint az 5 éve elkészült, háromszáz főt befogadó tornacsarnok, amely méreteinek köszönhetően hiánypótló funkciót tölt be a gimnázium jeles eseményeikor.

Modern terek a turizmus szolgálatában

A 2016-ban átadott, multifunkcionális rendezvényterem szintén egy néhai diák keze munkáját dicséri: építészirodája korszerű megjelenésű és a MÜPA legendás akusztikájához hasonló hangtechnikájú teret hozott létre. Az apátság, amely a szabadidős turizmus mellett a hivatásturizmusra is berendezkedett, közel 300 fős rendezvényeknek biztosít helyszínt ebben az amfiteátrum székezésű, úgynevezett Dísztermében. Efölött helyezkedik el a Jeges-terem és annak hatalmas szabadtéri terasza, mindkettő kávészünetek lebonyolítására is alkalmas. A rendezvényhelyszín a 30-as évek végén épült szárnyban helyezkedik el, amely streamline és Bauhaus stílusjegyeivel építészetileg is kuriózumnak számít a hazánkban kis számban fellelhető funkcionalista épületek egyikeként.

Kényszerszabadságra megy a Viator

A bencések gondolkodására jellemző modernitás az apátság több mint egy évtizede épült éttermének és borbárjának letisztult formavilágában is visszaköszön. A Viator építészetileg és a gasztronómiát tekintve egyaránt színfoltja a vidéki vendéglátásnak: nyitása óta stabilan ott van a 10 legjobb vidéki vendéglátóhely között, a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) tömörülés tagja. Kínálatát a szezonalitáshoz igazítja, lehetőség szerint a földrajzilag minél közelebbi termelőktől beszerzett, magas minőségű alapanyagokból dolgoznak a konyhán. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet referenciaéttermének is minősülő Viator külön hangsúlyt fektet a borokra. Szinte kizárólagos szerephez jutnak a 2003-ban újraalapított bencés borászat tételei, amelyekből a pincészetnél már nem elérhető, régebbi évjáratok kuriózumai is fellelhetők a hely készletében.

Szomorú hír azonban, ahogyan sok más nívós vendéglátóhelyet, a Viatort is utolérte a rezsiválság, ezért november 14-én fogad utoljára vendégeket. "Havi 10 millió forintra ugrana a következő hónapokra az étterem gázra fordított költsége. Ezt önmagában is szinte lehetetlen kigazdálkodni. A belföldi egyéni vendégekre, corporate vendégekre és a külföldi csoportokra rendezkedtünk be, utóbbiak azonban nem érkeznek az évnek ebben a szakában" – magyarázta lapunk kérdésére Baki László, a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Foglalási Központjának irodavezetője, aki azt is hozzátette, hogy november közepétől rendezvényhelyszínként igyekszik hasznosítani a létesítményt az apátság.

A szakvezetéssel látogatható Apátsági pincészet azonban továbbra is nyitva tart, ahol 3, 5 vagy 7 tételből álló borkóstolókat tartanak, domboldalba vájt igényesen kialakított kóstolóterasza pedig jazzkoncertek, esküvők helyszíne is. A 20. századra a borvidék szőlőfajtája a rajnai olaszrizling lett, a termőföld 80 százalékán ezt a szőlőfajtát termesztik, amelyből a pincészet elsőszámú borának friss mentás-szőlővirág illatú és citrusos ízű tételei születnek.

Partnertalálkozó muránói csillárok alatt

A Viatortól és a Díszteremtől teljesen eltérő stílust képvisel az úgynevezett Prelatúra, amely nem látogatható, rendezvényhelyszínként hasznosítja az apátság kisebb létszámú találkozók, események lebonyolítására. A két különleges tárgyalóterem az 1770-as években épült Somogyi Dániel főapátsága idején és 2016-ban csak némi ráncfelvarrást kellett végrehajtani a jó állapotban megmaradt, virággirlandos falfestésen és freskókon, amelyek a muránói csillárokkal együtt leginkább egy főnemesi női budoár hangulatát kölcsönzik a helyiségeknek.

A 18. század óta ugyancsak szinte eredeti formájában látható Főkönyvtárban olyan levéltári különlegességeket is őriznek a középkorból, mint a Szent István király korából származó oklevelek: ezekből összesen 6 maradt fenn az országban, 5 itt, az apátságban. Kiemelkedő ezek közül az egyik első magyar nyelvemlékünkként is számon tartott Tihanyi Apátsági Alapítóoklevél valamint a Pannonhalmi Adománylevél, amelyben első királyunk megerősíti jogaikban és kiváltságaikban a már itt élő bencéseket. A dokumentum különlegessége, hogy István korabeli „logóját” (monogrammáját) is örökül hagyja.

A klasszicista bazilikát idéző oszlopcsarnokos, kupolás térben, a közel 70 ezer muzeális kötet árnyékában egyedi hangulatú, korlátozott számú rendezvények is lebonyolíthatók. Hasonló kulturális-szakrális programról gondoskodik  a Káptalan-terem, amelyben két orgona is található: egy felújított, több száz éves, és egy vadonatúj, a diákok oktatására is szolgáló hangszer. Csoportok számára ezen a helyszínen rendelhetők orgonahangversenyek.

Üvegablak helyett ónix: minőségi csere?

Azok a csoportok pedig, amelyek szívesen megismernék a bencés liturgiát, részt vehetnek a szerzetesek napi három közös imájának egyikén. A testvérek közül van, aki a magyar mellett angol, olasz és francia nyelven is betekintést tud nyújtani a szerzetesek mindennapjaiba az érdeklődő vendégeknek. A Szent Márton bazilika 13. századi korai gót csúcsívei alatt, a tíz éve befejeződött felújítás eredményeként egy egészen páratlan hatású szakrális tér született, amelyben kristálytiszta énekhangon hangzanak el nap mint nap a liturgia gerincét adó zsoltárok. A templombelső újragondolása, amely azzal a céllal született, hogy megjelenítse a szerzetesi élet egyszerűségét, az öregdiákok körében nem aratott osztatlan sikert – tudtuk meg a minden lényeges és érdekes részletre kiterjedő idegenvezetést nyújtó Baki Lászlótól. 

Eltűntek ugyanis a festett üvegablakok, lényegesen megváltoztatva a bazilikabelső korábbi arculatát, hangulatát, amelyhez az évek során számos diákban komoly érzelmi kötődés alakult ki. Személyes érintettség híján azonban azt lehet mondani, hogy az új megjelenés nemcsak látványában, hanem a mögötte húzódó koncepciójában is óriási elismerést érdemel. A színes üvegeket áttetsző, fehér ónix váltotta fel a főhajó ablakaiban, ami nemcsak a teret teszi letisztultabbá, hanem gyönyörű fényeket is eredményez. Ráadásul ez a nemes ásvány a templom több más pontján is megjelenik: a keresztelőmedencétől kezdve, a szembemiséző oltáron és a szószéken át a szentély hatalmas rózsaablakáig. Ezek az elemek egy képzeletbeli vonallal összekötve pontosan az épület mértani közepét adják, jelképesen és szó szerint is kikövezve az emberi élet főbb állomásait a születéstől a halálig. Emellett a szemet térben alulról felfelé vezetve megjelenítik a kettő között bejárható spirituális fejlődést is. A bazilika szomszédságában húzódó, gyönyörű, későgótikus kerengő olyan, az érdeklődők számára megrendelhető lelki programok helyszíne, mint a járás vagy sétameditáció, amely során reflektálhatunk önmagunkra, élethelyzetünkre, aktuális problémánkra, és tapasztalatainkat megoszthatjuk egy moderátorral.

A csokiban is zsálya van

A monostor szerzetesei az alapítástól kezdve termesztettek gyógynövényeket és ápolták velük a beteg rendtagokat. Napjainkban hatalmas területen foglalkoznak gyógyfűnövénytermesztéssel: legismertebb gyógynövényük a levendula, amelytől nyár derekán illatos és lila a falu határa. Kiemelt szerepet kap még az apátsági ültetvényeken a menta, a zsálya, a kakukkfű és a citromfű, amelyek a főapátsági kozmetikumok alapanyagait, teáinak összetevőit szolgáltatják. Pannonhalma egyik legújabb turisztikai fejlesztése, az első magyarországi Illatmúzeum, amelyben van lehetőség „beleszagolni” a helyi gyógynövénykultúrába és kitekintést tenni a parfümök világába. Az apátság a minőségi csokoládékat gyártó Harrer céggel együttműködve csokikülönlegességeket is megalkotott az említett fűszernövények felhasználásával, sőt egy likőrt is kreáltak. A Pausa cukrászdában és kávézóban pedig levendula kerül a híres mille-feuille-be és a Rákóczi-túrósnak a helyi kakukkfű kölcsönöz egyedi ízt.

A széleskörű vendéglátásra a saját szálláshely fejlesztése teheti fel a koronát, amiről már 2017 óta szó van. A legutóbbi tervek szerint a közeljövőben már valóban megkezdődhet egy négycsillagos szálloda fejlesztése.

A monostor alapításának ezeréves évfordulóját nagyszabású ünnepségsorozattal ünnepelték 1996-ban, amelynek két legfontosabb eseménye a világörökséggé való nyilvánítás és az első és eddig utolsó pápalátogatás volt a néhai II. János Páltól. A bencések azonban már a következő 1000 évre készülnek, és ha megőrzik fogékonyságukat az örömre és a humorra, rugalmasságukat a változásra, képességüket a munkával való teremtésre és hajlamukat a kifinomult lelkiségre és tudatosságra, övék a következő évezred is. Unokáink fogják látni!