Rotter Lajos gépészmérnök és repülőgép tervező, a hazai vitorlázórepülés úttörője 1932-ben a kétkedők legnagyobb bánatára bebizonyította, hogy a Hármashatár-hegy motor nélküli repülésre kiválóan alkalmas. Az akkorra már egy ideje üzemelő, a sportrepülés bölcsőjének nevezett Farkashegy után, 1933-ban létrejött a hegy tetején az ős HHH, mely a technika fejlődésével költözött az évek múlásával mai helyére. A mai reptér 156 hektáron terül el a Vadaspark-tető alatti 13-31-es leszállópálya és az azzal északkelet felől határos Vörös-kővár szintén északkeleti vége közt. A HHH az összes motor nélküli szakosztály illetve az ultra könnyűek számára valóban központtá vált, mivel a terület tagolt és a szélrózsa számos irányában kiváló, a vitorlázó- és siklórepüléshez elengedhetetlen, lejtőteret kínáló domborzattal rendelkezik.
A HHH élete
A HHH-t a szocializmus alatt a sportrepülést felügyelő MHSZ kezelte. A rendszerváltást követően az MHSZ-vagyon visszaszállt az államra, melyek üzemeltetésére önkormányzatokkal, vagy sportrepülő egyesületekkel kötöttek szerződést. Előbbiek esetében a szerződés szerint meghatározott ideig a kezelő köteles biztosítani a reptér funkciót. Az MSE egy, az MNV Zrt. elődjével - KVI - 1998-ban kötött vagyonkezelői szerződés alapján üzemeltette a repteret. Az egyesületnek a szerződés egy 2006-os módosítása alapján évente nettó négymillió forintot kell költenie a 156 hektárra valamint a rajta álló épületek állagmegóvására, felújítására. Az összeggel tételesen el is kell számolniuk az MNV felé. Tavaly augusztusban érkezett egy felszólító levél, melyben a nemzeti vagyonkezelő közölte: az MSE-vel a szerződés semmis, mivel az elszámolásra vonatkozó kötelezettségeiket az repülősök nem teljesítették. Ezt az egyebek mellett 5 évre szólóan sorolja fel az állagmegóvási és felújítási munkák ütemezését, bekerülési értékét és ezek forrásait tartalmazó elszámolást mindig a következő év január 31-ig kell az egyesületnek benyújtania. Az MNV-nél érdeklődésünkre azt közölték, hogy ők az egyesületet a hiányok pótlására 2011 óta több ízben is felszólították, de szerintük hiába.
Vádak sorozata
A vádak közt szintén szerepel, hogy a terület 4,7 milliárdos összértékéhez képest csekély, mindössze 16,7 milliót érő ingatlanok évi 300 forint értékben leírható amortizációját az MSE nem forgatta vissza felújításra. Az MSE illétékeseitől úgy tudjuk, hogy a tavalyi felmondólevélen kívül, ők egyéb felszólítást nem kaptak az MNV-től. Mindenesetre igyekeztek pótolni a vélt elmaradást, 2007-ig visszamenőleg összegyűjtötték a munkákhoz kapcsolódó számlákat, igazolásokat. A munkálatokat társadalmi munkában is végezhették, melyet a mindenkori minimálbér alapján számoltak el. Az MSE-s pilóták évente átlagosan 50 órát töltenek társadalmi munkával - tudtuk meg Gavronek Ferenc tavaly megválasztott egyesületi elnöktől. Elmondta, hogy a hiánypótlásra érdemi reakció nem érkezett, holott kérték az MNV segítségét is a pontos kitöltéshez. Mindössze egy vagyonkataszteri bevallást segítő CD-t postáztak számukra, melyet képtelenek voltak futtatni. A kialakult helyzetről próbált az egyesület vezetősége személyesen is egyeztetni az MNV képviselőivel, de a befolyásos emberek helyett megjelent beosztottak csupán azt közölték, hogy akivel egyszer szerződést bontottak, azzal nem tárgyalnak - derül ki Gavronek elmondásából.
A drámai fordulat
A történet idén áprilisban vett drámai fordulatot, amikor egy 9-én küldött e-mailben arról tájékoztatták az MSE-t, hogy a területet április 16-ig ürítsék ki és adják át az MNV képviselőjének a kulcsokat. Hivatalos, postai úton kézbesített felszólítást csak április 14-én, két nappal a megjelölt határidő előtt kaptak. Kiüríteni egy sportrepülőteret két nap alatt nem lehet, az MSE nem is kívánta, így az ultimátumban megjelölt időpontban nem léptek le. De az MNV emberei sem kopogtattak verőemberekkel megerősítve a hangárajtón. Már csak azért sem, mert az ügy még tavaly augusztusban bíróságra került. Amíg jogerős döntés nem születik a szerződés semmisségének jogszerűségéről, az MNV nem kerülhet birtokon belülre. Azonban az augusztus 14-én benyújtott keresetet a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékesség hiányában elutasította. Szerintük az MSE nem kérhet kártérítést. Ezt az egyesület nem is szeretné, csupán a per során felmerülő költségeik megtérítését. Fellebbeztek, a fellebbezés a bíróságon van.
Mindeközben beindult a természetvédelmi büntetőgépezet is. Március 26-án a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség emberei a reptér vezetőjének jelenlétében előre bejelentett ellenőrzés során a reptér északkeleti részén fekvő sárkányrepülő csörlőpályán - hivatalos nevén vészleszállópálya - 2013 december 31-ig a felügyelőség engedélyével végzett földfeltöltések ügyében vizsgálódtak. Szerintük az egyesület a szerződésben foglaltak ellenére - építési törmelékkel - szennyezett földdel szélesítette ki a pályát. A felügyelőség becslése szerint mintegy 9000 (8729) köbméter föld került így a Budai Tájvédelmi Körzet védettsége alatt lévő, a Vörös-kővár dombon található területre. Az egyesület szerint ez a mennyiség egyszerűen képtelenség. Ennél nagyobb képtelenség, hogy mindezért közel 156 millió forintos bírságot varrtak a nyakukba. Az összeg egy április 25-én kelt, az MNV által kiadott közlemény szerint még csupán 16 millió forintra rúgott. Utóbbit sem kevés egy zömében a tagdíjakból és az adó 1 százalékából gazdálkodó, de állami támogatást nem kapó egyesületnek, de a 156 millióval akár a sorsa is megpecsételődhet. Az már csak hab a tortán, hogy a vizsgálat eredményéről és a bírság tényéről az MSE bevallása szerint először a sajtóból értesült. Ugyanakkor a feltöltésekkel kapcsolatban az MSE március 29-i közgyűlésének jegyzőkönyve szerint az MNV elnöke a feltöltések leállítására szólította fel az egyesületet.
Mihez kezd vele a politika?
Egyesek szerint politikai döntést hoztak a reptér sorsáról. Hogy mihez kezdene a kormány és néhány bennfentes a 4,7 milliárd forgalmi értékű területtel, nyitott kérdés marad. Így az olyan találgatásokat, melyek szerint akár golfpályaként is végezheti a HHH, senki sem tudja, akarja megerősíteni. A felügyelőségnél azzal nyugatattak, hogy a természetvédelemről szóló törvény, illetve a II. kerület szabályozása értelmében a terület megmarad turisztikai erdőnek, ahol a terület jelenlegi állapotát eltorzító ingatlanok nem emelhetők. A HHH majdnem fele Natura2000-es terület, melyre szintén szigorú szabályok vonatkoznak. Persze manapság egy kormányrendelettel megtámogatott törvénnyel fittyet lehet hányni az ilyen apróságokra. Ahogy az zajlott a kormánybiztost is kapó, XII. kereületi Normafa-projekt esetében. A Natura2000-es szabályozás szerint a terület képét átszabó fejlesztés csak akkor kaphat zöld utat, ha ahhoz kiemelten fontos közérdek fűződik. Ezek köre nem túl tág: egészség, élet, környezet és közbiztonság védelme. Vagy egyéb, azaz egy ország gazdasági és társadalmi fejlődése. Így lett Normafa a kormányrendelet szerint egész Magyarország fejlődése számára kiemelten fontos.
Akárhogy is, csúfos vég lenne a hazai sportrepülés Mekkájaként aposztrofált HHH számára egy 18 lyukas golpálya. Addig is, amíg a pingpong mérkőzés zajlik, a repülők repülnek. Ki tudja, meddig? Ha elveszítik a pert és többé nem, akkor a magyarországi sportrepülés egy emblematikus helye bukik el. A reptér fölötti hegyi startról induló siklóernyősök és sárkányrepülők ugyanúgy meg lesznek lőve, mivel felszállni legálisan csak olyan starthelyről szabad, melynek van hivatalosan leszállója is. A leszállók mind a reptér területén vannak, melyet az MNV bevallása szerint teljes egészében visszaadna a kirándulóknak. Meglehet, az MNV képviselői ritkán zarándokolnak a területre, ahol láthatnák, hogy a kirándulók köszönik szépen jól vannak; olyannyira nem zavartatják magukat, hogy csörlős üzemnél is lazán flangálnak a leszállópályán. A HHH-n meg repülő üzem - ha siklóernyősöket, sárkányosokat nem számítjuk ide - hétvégén van, tavasztól őszig. Akkor kik használják többet? Mi több, a kirándulók szívesen elnézegetik a különböző légi járműveket, illetve a környéken lakók többségének illetve az önkormányzatnak sem fáj a repülőtér létezése.
