A magyar kultúra egyik különleges védelmezőjének története 1967-ben kezdődött. Ekkor született meg az elhatározás, hogy a magyarországi parasztkultúra megőrzése céljából és annak bemutatására létrejöjjön Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Elsőként, akkor még hatvan hektáron a Felső-Tiszavidék régiót nyitották meg, majd az évek folyamán a múzeum összesen nyolc tájegységgel bővült.

Az eredeti cél az volt, hogy a Magyarország területéről származó épületek kerüljenek bemutatásra, de két évvel ezelőtt a skanzen nagy vállalkozásra szánta el magát, amikor úgy döntött leporolja a korábbi falusi idillt és a határok átlépésével egy új tájegységnek adott helyet. A 2022. májusában megnyílt Erdély különleges attrakciója, hogy a látogatók nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak, a 20. század elejének polgárosodó világába nyerhetnek betekintést.

Határátlépés az 1910-es évekbe

A kisvárost hat épület, az erdélyi falut öt porta és az egyházi telken álló unitárius templom, iskola és kultúrház jeleníti meg. A falak azonban nem csupán építészeti és kulturális értékeket és sajátosságokat őriznek, hanem egyben a skanzen új típusú szemléletét is tükrözi, amely egyedi emberi sorsokat mutat meg és az emberek és a családok egész generációját követi nyomon különböző interaktív elemeken keresztül.

Mi gyalogosan jártuk be a múzeum egy részét, de a skanzen teljes területe kisvonattal is elérhető. A főbejárattól nagyjából húszperces sétával érkeztünk meg az 1970-es éveket megelevenítő magyar-román határhoz, amely a mezőhegyesi határállomás hiteles másolata, és ahol - a kor szellemének megfelelően egy Dacia és egy piros-fehér Ikarus busz fogad.

A mozi épületén áthaladva rövid időre megállunk és elmerülünk az erdélyi történelem, gasztronómia és a régió természeti szépségeit bemutató filmben. Kilépve innen, néhány lépést követően a szemünk előtt körvonalazódnak az 1900-as évek elejéről származó épületek. Elsőként Dávid Antal divatárú üzlete, majd Hirsch Mór nyomdájának szecessziós homlokzata tűnik elő, amely eredeti épülete Marosvásárhelyen a mai napig áll.

A postahivatal felett helyet kapó ügyvédi lakás és annak korhű konyhája nem csak az ott élő család életét mutatja be, de a korabeli technika fejlődését is, amely után a Korzó Kávéház hűvösében megpihenve – miközben megint csak a szecesszió egyik gyöngyszemét, a fenséges mennyezetet csodálva - megismerjük a vendéglátóhely történetét és az ott dolgozó kasszírnők és egyéb személyzet szerepét. Innen a szemben álló székelykeresztúri patikába tartunk, ahol egy élő történelmi jelenetnek lehetünk szemtanúi (egyébként az egész szabadtéri múzeumban összesen 33 élő történelmi jelenet nézhető meg, de számos workshopon és műhelyfoglalkozáson is részt vehetünk), kipróbálhatjuk a századelő hölgyeinek körében oly népszerű „hölgyport” és az eredeti recept alapján készült „Mari créme”-et, amelyeket a skanzen portékaboltjában meg is vásárolhatunk.

A patikából kilépve elindulunk a szomszédos erdélyi falu irányába, és közben idegenvezetőinktől azt is megtudjuk, hogy az erdélyi tájegységen három eredeti ház van újra felépítve, és még másik száz ház várja, hogy lebontás után átszállításra kerüljön Erdélyből.

A molnár háza

Erdély házait magunk mögött hagyva rövid sétával máris a balaton-felvidéki régióban található Nyírádi Vízimalomhoz érkezünk, amely a XIX. században Nyírád külterén állott a Kígyós-patak mentén. Megnézhettük a malom beindítását és megkóstolhattuk az itt készült lisztből sütött finom pogácsát, miközben betekinthettünk a felül található molnár lakásba is, ahol annak idején a molnár feleségével és három gyermekével lakott. Júniustól egyébként minden a malmok körül forog majd a Skanzenben, és a Malmok éve programsorozat keretében több klassz élménnyel gazdagodhatunk.  A mesébe illő házak között sétálgatva, vagy akár biciklikeréken gurulva bepillanthatunk a vízimalmok és a szárazmalmok működésbe, megnézhetjük mind az öt felújított és működő malmot és kézműves foglalkozásokon is részt vehetünk.

A Balaton-felvidék tájait elhagyva semmiképp ne mondjunk búcsút hazánk régióinak, hiszen megannyi látnivaló vár még ránk…