Zita és Árpi szeptember 6-án ünnepelték a 40075. kilométerüket, amely a pontos hossza az Egyenlítőnek. A magyar határtól többedmagukkal kerékpároztak együtt, hogy közösen ünnepelhessék meg a több mint 4 évesre nyúló nászút utolsó pillanatait.

Újra Európában, magyar vendégszeretetben

„Július 15-én érkeztünk meg Európába a brazíliai Sao Paulóból, és már ez is hatalmas váltás volt, hiszen közel egy év Latin-Amerikában való biciklizés után egy attól nagyon más, és a miénkhez nagyon hasonló országba érkeztünk. Ezért már ekkor úgy éreztük, hogy szinte hazaértünk, hiszen rengeteg magyarral találkoztunk, sok segítséget kaptunk tőlük, Genfben még egy kisebb élménybeszámolót is tartottunk a négyévnyi kalandjainkból számukra. De vendégül láttak minket magyar honfitársaink Párizsban, Lausanneban és Ybbs mellett is. A 38 ezredik, kerékpárral megtett kilométert már itt ünnepeltük” –számolt be Zita.

Franciaországban Svájc és Ausztria hágóin, majd a Duna völgyén keresztül folytatták útjukat, miközben soha nem telt el három napnál több, hogy ne futottak volna össze honfitársakkal.

40075 kilométernyi életöröm

Szerdán lépték át a magyar határt Ágfalvánál, és Soprontól már kisebb csapatban tekertek tovább, azóta pedig folyamatosan ünnepelnek, mert elérték a 4 évvel ezelőtt kitűzött távolságot a kerékpárjaikkal.

„Tudatosan úgy terveztük, hogy csak a legutolsó napokon, már Magyarországon érjenek minket ezek a számok, mikor már sokadmagunkkal ünnepelhetjük meg őket. Először a 40 ezer kilométert ünnepeltük meg, merthogy mindenki úgy tudja, hogy ennyi az Egyenlítő hossza, így mi is ezt a számot ismertük. Aztán felhívták rá a figyelmünket, hogy az egyenlítő pontos hossza igazából 40075 km. Több se kellett nekünk, hát ezt a „kilométerünnepet” is megültük az ekkor már közel 30 fősre duzzadt csapatunkban Ácsteszéren. Elvégre ünnep akkor van, amikor csinálunk, és miért ne csinálhatnánk az utolsó magyar szakaszunk minden napján, hiszen nem minden nap érkezik haza az ember a hazájába 1443 nap távollét után. Így aztán igazi ünnepi hangulatban tekertünk ilyen remek társaságban az utolsó háromnapi magyar szakaszunkon, remekül érezzük magunkat és nagyon jó érzés, hogy ezt az örömöt ennyi emberrel oszthatjuk meg” – mesélte lelkesen Árpád a hosszúra nyúlt nászút utolsó napján.

„Kérdezik sokan, hogy mi lesz ezután, mi a következő terv? Az úton erre is sok inspirációt kaptunk, nemrég Ausztriában egy házaspárnak álltunk meg, akik a kerékpárút szélén tolták a kerékpárjaikat. A férfi bringája mögött egy utánfutó is volt, benne egy három hónapos gyermek. Így túráztak, mikor defektet kaptak, segítettünk rajtuk, megjavítottuk a biciklit, amiért nagyon hálásak voltak, mégis mi úgy érezzük, ennél többet kaptunk tőlük, hiszen az ő példájuk megmutatta, hogy már ilyen apró gyermekkel is lehet utazni. Pár hónappal ezelőtt Peruban pedig egy portugál-svájci páros családjával találkoztunk, akik több hónapos latin-amerikai kerékpártúrájuk közben a 9 és 11 éves gyermeküket „homeschooling” rendszerben tanítva utaztak a világban. De egyelőre most először csak pihenni szeretnénk, aztán a többit majd meglátjuk” – tette hozzá.