A kilenc kilométeres út során ízelítőt kaptak a túrán résztvevők a puszta nyárvégi mindennapjaiból, kolompoló gulyák, legelésző nyájak mellett haladva érték el úti célukat, még napnyugta előtt.

Mint erről szóló közössségi bejegyzésükből kiderül, a nap az Ágota-halom mögött hagyta el a horizontot de az igazi csoda csak ezután kezdődött.

A Terminus Ismeretterjesztő Egyesület három amatőrcsillagásza távcsövekkel felszerelve érkezett a programra. A már szürkülő folyóparton rövid ismertetővel és az est menetrendjének vázolásával kezdték, amíg a résztvevők lassan kényelembe helyezték magukat.

Előkerültek a plédek, a távcsövek, némi enni és innivaló, aztán mint egy kozmikus színházterem lelátója, benépesült a gát oldala.

Nagyjából fél órás zenés, ismeretterjesztő és lírai blokk következett, a végére pedig elsötétült az égbolt, felragyogtak a csillagok és sokaknak most először értelmet nyert a Tejút fogalma. Igazi csillagtúra volt, égi barangolás vette kezdetét amit Attila profizmusa, magas szakértelme tett felejthetetlenné.

A csillagképek, bolygók, galaxisok világában sodródva néha a mítoszok erdejébe csöppentek a résztvevők, máskor a csillagászat fejlődéstörténetébe kaptak bepillantást. Fél 11 tájban Nádudvar irányából rájuk sütött a vérvörös színben pompázó félhold is.

Mint írják a beszámolóban, a hazaút kissé kalandosra sikerült, de mindenki élvezte, ahogy a sötét pusztán keresztül apró lámpák fénye nyomán érkeztek meg az Arborétum bejáratához.