Az „Evezz a Rómaiért! Újra vár a Lupa!” eseményen több mint száz fő, közel 30 hajóval szállt vízre. Evezős hajók, kajakok, kenuk és SUP deszkák közül választhattak a résztvevők, és persze ott volt az a két új kenu is, amelyet pár nappal ezelőtt az első közösségi hajóépítési program keretében a partvédők saját kezűleg építettek. A Lupa-szigeten tartott piknik közben a Római-part jövőképéről is beszélgettek, felkészülve a témában induló kerületi közösségi tervezésre, amely a hullámtérnek a sétány és a Nánási-Királyok úti fővédvonal közti rész építési szabályozására vonatkozik. A gyerekeket eközben sportprogramok és kézműves foglalkozások várták.

A rendezvény célja az evezős élet népszerűsítésén és a közösség építésen túl az is volt, hogy ismét felhívják a figyelmet arra: nemcsak a Római-part természeti értékei, hanem a Csillaghegyi öblözetben élő 55 ezer ember is veszélyben van a Főváros és Óbuda önkormányzatának erősen megkérdőjelezhető árvízvédelmi tervei miatt. A partvédő mozgalom álláspontja szerint az önkormányzati vezetőknek nincsen kidolgozott koncepciója a Római-part jövőképére, márpedig ez lenne az alapja annak, hogy végül olyan partrendezési megoldás szülessen, amely egyszerre garantál magas szintű árvízi biztonságot, a természetes Duna-part megőrzését, és lehetővé teszi, hogy a hullámtérben – az árvízi fővédvonal és a Duna között húzódó 70 hektáros területen – az újabb luxus lakóparképítések helyett ismét a vízi, sport, szabadidős és közösségi élet virágozzon. Az állami tulajdonban lévő telkek eladása helyett határozzák el azok fejlesztését e célok megvalósítása érdekében! Emellett tűzzék napirendre a sétány és a part közösségi tervezését is, és a jövő évi költségvetésben a tervek megvalósítására biztosítsanak majd fedezetet!

A civil mozgalomnak – amelynek munkájában számos mérnök, környezetvédelmi és tájépítész szakember is részt vesz – az álláspontja egyértelmű: az árvízvédelmi fővédvonalnak a jelenlegi gát megerősítésével a Nánási út-Királyok útján kell maradnia, a vízparton pedig a vízi-, sport- és egyéb szabadidős tevékenységek erősítésére kell fókuszálni. A hullámtérben lévő ingatlanok esetében az egyedi védekezés lehetőségeit kell megvizsgálni ahelyett, hogy a fővédvonalat a part közelébe helyeznék, kockáztatva a Csillaghegyi öblözet lakóövezeteiben élő sok tízezer ember biztonságát, és megszüntetve a hullámteret. Ezzel szemben a Főváros és a III. kerület által támogatott kerítésvonalbeli elképzelés irreális és káros: árvízvédelem szempontjából kevésbé lenne biztonságos, mint a parttól messzebb és magasabban elhelyezkedő Nánási út-Királyok útja nyomvonal. A kerítésvonalban építendő kb. 2 méter magas, legalább 6 méter széles feltöltés jelentős természetrombolással járna és le kellene miatta bontani számos épületet, köztük többet a kis számú megmaradt csónakházak közül. A szükséges kisajátítások miatt ráadásul rengeteg pereskedés indulna, amelyek az öblözet árvízvédelmének a megvalósítását bizonytalanul hosszú időre kitolnák.. A Római-parton száz éves hagyományú, a 60-as években még virágzó evezős kultúra fokozatosan épült le odáig, hogy az egykor működő 23 csónakházból mára mindössze 8 maradt. Pedig a Római evezős életének megmaradásához, a hullámtér rekreációs jellegének erősítéséhez elengedhetetlen, hogy minél többen fogjanak lapátot a kezükbe és töltsék szabadidejüket a Dunán! - áll a társaság sajtóközleményében.

A költő kérdez

Munkatársunk hol máshol lett volna, mint egy ilyen eseményen. Úgy véli, az évszázados evezős életet nem csak a gát fogja egészen más aspektusba helyezni, hanem évek óta veszik el az ember kedvét a hétvégi evezéstől az óriási kisgéphajók. Egy átlagos nyári, római-parti evezős naphoz manapság elkél egy zajvédő füles is: a Béke II-től voltaképpen Szentendréig szűntelen a még akár az Adria vizét is simán kiszorító motorosok robaja, a folyópartnak vélhetően nem hasznos, folyamatos hullámverés zaja. Költői a kérdés: kinek és miért jó, hogy ekkora teljesítményű hajók, akkora sebességgel száguldanak föl és alá a szentendrei kiságban? Hogy jetskiznek, fánkot és vízisít vontatnak? Hogy mindeközben, ha a robbanó motorok lármája nem lenne elég, egyik-másik hajón még bömbölő zenével is ráeröltetik az egójukat a másik emberre? Mit élvez a kormoránok, szürke gémek, az egyre több helyen feltünő teknősbékák, az ártéri erdők szépségéből az, aki ötvennel átrobog egyik marinából a másikba? Egyáltalán, érzi-e a Duna sajátos, de finom illatát?