Helyszíne formabontó módon nem a múzeum valamely belvárosi épülete, hanem az a rozsdaövezeti raktárbázisa, ahol a régészek, régésztechnikusok és gyűjteménykezelők nap mint nap gondozzák a sok százezer négyzetméter feltárása során napvilágot látott leleteket. A tárlat nem egy hagyományos múzeumi enteriőr, hanem több ezer tételt felsorakoztató raktárkiállítás, látványraktár.

A projekt létrehozói nem szeretnének kilépni a raktárbázis adta keretek közül, nem szeretnék, ha a látogató az itt megtekinthető tárlatban azt a hamis érzetet kapná, hogy egy múzeumban jár. Ez továbbra is egy raktárbázis marad, kibővített szerepekkel. Itt ténylegesen raktári közegben kerülnek bemutatásra a tárgyak, a róluk gyűjtött tudással együtt.

A több mint kétezer kiállított lelet között megtalálható például Móra Ferenc decis üvegpohara is, amelyből borozgatott miskolci barátai társaságában az Avason, vagy a kora újkori Magyarország egyik legfurmányosabb maffiabűnügyének leletei, az 500 éves múltra visszatekintő csorbakői pénzhamisító műhely pénzérméi.

Az étkezések, lakomák minden korban nagy jelentőséggel bírtak. Milyen ételeket ettek az őskori emberek? Milyen alapanyagokból főztek, hogyan készítették el ételeiket? Az öltözködés és a divat, a rang kifejezése az ókorban is fontos volt, akárcsak ma. Milyen öltözékkel, kiegészítőkkel tudták ezeket kifejezni? Milyen titkokat rejtenek a sírok, a temetők? Mit mesélnek régen elhunyt emberek a saját hétköznapjaikról, társadalmukról, hiedelmeikről? Honnan ismerhetjük fel, hogy kinek milyen volt a rangja, „presztízse” az őskorban? A kérdések sora folytatható, a tárgyak üzenetéből pedig nemcsak a múlt darabkáit értheti meg a látogató, hanem a jelen párhuzamait is felfedezheti.

A Herman Ottó Múzeum Régészeti Látványraktára az egyéni vendégek mellett az iskolai csoportokat is várja, számukra széleskörű múzeumpedagógiai kínálatot állítottak össze.

Bővebb információ: https://hermuz.hu/regeszeti_latvanyraktar/