A kishatárforgalmi engedéllyel rendelkező külföldiek esetében a tartózkodásnak a tagállamok és a velük határos harmadik államok közötti kétoldalú egyezményekben meghatározott leghosszabb időtartama a korábbi tartózkodásoktól függetlenül számítandó, amennyiben e tartózkodásokat a lakóhely szerinti országba történő visszatérések szakították meg - állapította meg a bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőrkapitányság Záhony Határrendészeti Kirendeltsége kontra Oskar Shomodi ügyben.

A schengeni övezet előírásai szerint ugyanis azok, akik vízum nélkül léphetnek be a térségbe, az első beutazás időpontjától számított hat hónapon belül, de legfeljebb három hónapig tartózkodhatnak az övezetben. A határok harminc kilométeres körzetében élők viszont úgynevezett kishatárforgalmi engedéllyel léphetnek be az országba, de nem hagyhatják el a határövezetet. A kishatárforgalom szabályozásáról viszont a két államnak kell kétoldalú megállapodást kötnie. Az EU ezzel kapcsolatban csak azt írja elő, hogy az így belépők sem tartózkodhatnak három hónapnál többet az országban.

Az ügyben érintett ukrán állampolgár, 2010-ben akart kishatárforgalmi engedéllyel belépni Magyarországra Záhonynál, de a rendőrség nem engedte be az országba, mert az azt megelőző hat hónapban összesen több mint három hónapot töltött már ott. Az ebből fakadó jogvitában mondott most ítéletet az Európai Bíróság.

A luxembourgi bírói testület rámutatott: a kishatárforgalom lehetővé tételével az uniós jogalkotók célja az volt, hogy létrehozzon egy olyan rendszert, amely független a schengeni szabályoktól. és amelynek célja az, hogy a határ menti lakosok az EU külső határait könnyen, vagyis túlzott adminisztratív kötöttségek nélkül, gyakran vagy akár rendszeresen, gazdasági, társadalmi, kulturális vagy családi jellegű jogos indokkal átléphessék.