A sziget fővárosától Victóriától kiépített út vezet Xaghra faluba, ahová naponta autóbuszokkal hozzák és viszik az érdeklődőket. Vannak akik a község szállodáiban és magánszálláshelyein töltenek egy-két éjszakát, hogy azután túrákra indulhassanak a közeli dombra épített néhai ikertemplomok romjaihoz. Különleges hely ez a tetőn, melyet nemcsak zarándokok látogatnak, hanem a világ minden részéből érkező vendégek. Gyorsan előkerülnek a fényképezőgépek, hogy emlékként örökítsék meg ezt a helyet.

A Ggigantija - ahogy a helybeliek emlegetik -, valószínűleg a világ legrégibb szabadon álló épületegyüttese, amely idősebb az egyiptomi piramisoknál és az angliai Stonehengi emlékhelynél is. Az elnevezése gigantikust, óriást jelent. A hagyomány szerint a köveket Gozó déli részéből, Ta Centből a saját fején hozta ide egy női óriás Sansuma i.e. 3600-3000 körül és ő építette a templomokat. A kőoszlopok közül némelyik eléri a hat méter magasságot, a súlya pedig több tonnára tehető.

A ma már kerítéssel körbevett ásatások területéről nagyszerű panoráma tárul a látogató elé, jól rálátni Xaghra központjára, a falu épületeire és kupolás templomára. A feljegyzések szerint a dombon található két egykori ikertemplom helyszínét - amelyet egykor előkert díszített -, először az 1770-es években fedezték fel, majd közel kétszáz éve, 1827-ben találták meg ismét. A szakemberek szerint a két szakrális helyet, több évszázadnyi különbséggel építették fel.

Ottó Bayer ezredes, gozói egykori alkormányzójának kezdeményezésére kezdték el az ásatásokat, de csak jóval később, 1933-ban vették állami kézbe a területet. Akkor láttak hozzá a folyamatos régészeti munkákhoz, valamint a helyreállításhoz. Ezt 1949-ben, majd 1956- és 1959 között tovább folytatták. Aztán az UNESCO "Málta Megalítikus templomai" néven 1980-ban a Világörökség részévé nyilvánította az egykori romokat. Két esztendővel ezelőtt pedig fából készült pallókat építettek a turistáknak ahhoz, hogy zavartalanul végigjárják és megtekintsék az egyes részeket.

Az érdeklődőknek természetesen van mit nézniük. Az évezredekig eltemetett déli és északi templomban feltárt központi folyosóról például medence alakú szentélyek nyílnak. A nevezetességek közé tartozik a boráldozati hely, illetve azok a korallmészkőtömbök is, amelyeken spirális díszek láthatók. Van itt jósüreg és lábmosó medence is. Az oltárköveket az állatáldozatok rituáléjához használták. A közelben 1887-ben egy köralakú, boltíves földalatti barlangot is találtak, amely a sziget lakóinak i.e. 4000-2500 között temetkezési helyéül szolgált. Itt csontvázakat és szobrokat ástak ki, melyek napjainkban a Gozói Történeti Múzeumban találhatók.

A két valamikori templom fennmaradt kövei között érdemes elidőzni, sétálni és a kiállított magyarázó táblákon elhelyezett képes történeti utalásokat is végigolvasni e páratlan emlékű hely értékeiről. Arról pedig, hogy a gigantikus köveket miként hozták ide, arról a megtalált apróbb, gömbölyű kövek árulkodnak. Feltehetően ezeken görgették a nagyobbakat és így juttatták el a dombtetőre. Az egykori "görgőkből" néhányat ma is őriznek a déli templom homlokzata előtt.

Az "óriások tornya" - ahogy a gozói templomromokról manapság beszélnek, méltó ehhez az elnevezéshez, hiszen Európa történetének egy különös fejezetét idézi.