Antarktisz szélsőséges időjárása miatt a kutatók – Arizona és Chile kősivatagjain, illetve Oroszország sztyeppéin kívül – szinte mindig a déli kontinensen tesztelik először Mars expedíciókban részt vevő robotok és szondák technikai működőképességét. Míg a NASA 2016-tól szintén itt akarja felállítani azokat a futurisztikus küllemű lakóházait, amelyek egykor majd a vörös bolygó felszínén fognak otthont nyújtani az első emberi kolóniáknak, addig a manchesteri Museum of Science and Industry kutatói és építészei arra keresik a választ a déli földrészen, hogy miként tehetnék életképesebbé a régi-új építésű antarktiszi kutatóállomásaikat.

A Halley VI.

A korábbi, többnyire statikus gólyalábakra és sílécekre szerelt Halley kutatóállomások „tervezési hibáiból” okulva, 2004-ben írta ki a British Antarctic Survey azt az építészeti tervpályázatát, amely kikötötte, hogy a VI.-os számú bázis szerkezetének egyrészt minden gond nélkül ki kell bírnia a mínusz 70 Celsius fokot, másrészt pedig a 450 km/órás széllökéseket, illetve az épületre rakódott 15 méteres hótakarót is.

A pályázati kiírásnak a Faber Maunsell és Hugh Broughton Architects cégek projektje felelt meg a leginkább. Szakértők szerint a létesítmény újszerűsége abban állt, hogy a tervezők egyrészt hidraulikus gólyalábakat terveztek, melyeknek köszönhetően vihar után könnyűszerrel arrébb lehet vontatni a létesítményt, másrészt pedig a 32-52 ember befogadására alkalmas komplexumot nem fémből, hanem 26 szelvényből álló, 8 moduláris egységből állították össze, amelyeket ráadásul nem fémmel, hanem speciális, rugalmas műszállal borítottak be. A bázist 2013. február 5-én avatták fel.

A Princess Elisabeth Antarctica

A 2009. február 15-én felavatott Princess Elisabeth Kutatóállomást Belgium építtette 25 millió euróért. Ez az első olyan antarktiszi bázis, amelyet a környezetvédelmi elvek figyelembevételével terveztek és építettek meg, környezetbarát építőanyagok felhasználásával. A 16-25 fő befogadására alkalmas rozsdamentes acélszerkezetes állomás helyben megtermelt szél- és napenergiát használ, amelynek felhasználását az állomás integrált vezérlőrendszere, az úgynevezett bioreaktor optimalizálja. A komplexum egy fejlett hulladékkezelő rendszert is kapott.

Az állomás teljes területe 400 négyzetméter, a hozzá kapcsolódó technikai kiszolgáló épületek területe pedig meghaladja a 2000 négyzetmétert. A létesítmény áramvonalas kiképzésének – és az angolokkal ellenétben mélyre nyúló alapozásának köszönhetően – a bázis akár a 300 km/óra széllökéseket is kibírja.

A Bharati Research Station

A Bharati állomás India harmadik antarktiszi kutatólaborja. A 2012. március 18-án felavatott komplexumot a német BOF Architekten cég tervezte és kivitelezte. Az angol és a belga versenytársakkal ellentétben ez a bázis nem áramvonalas, hanem egy szögletes struktúrájú, 134 darabból álló konténerváros, amely 72 kutatót képes befogadni. Annak ellenére, hogy a bázis az előregyártott elemei miatt könnyen szétszedhető, nem annyira fürge, mint a Halley VI.

A Sanae IV.

A Sanae IV. nevű állomást a Dél-Afrikai Nemzeti Antarktisz Expedíció 1997-ben építtette a Dél-Afrikai Nemzeti Antarktisz Program (SANAP) keretében. A cölöpökre épület bázis a mai szempontok alapján ugyan már korszerűtlennek számít, ám mégis azért használják a kutatók, mert a komplexumnak jó a geográfiai elhelyezése: alig 80 kilométernyire van a kontinens szélétől. Az állomást a jobb láthatóság érdekében narancssárga színű tetővel látták el.

Az alsó állomást régebben azért festették kék színűre, mert ez a szín elméletileg jobban felmelegedik a napsütés hatására. A 80-100 főt befogadó Sanae IV.-hez további három modul kapcsolódik. Mindegyik objektum kétszintes, 44 méter hosszú és 14 méter széles. Ezekben a kapcsolt műtárgyakban helyezték el a kommunikációs eszközöket és a dízel üzemanyagot, valamint a helikopter leszálló területet és a hangárt. A komplexum energiaellátását három dízel generátorral oldották meg.

A Jang Bogo Station

Ha minden igaz, akkor most, 2014. február 2-án avatta fel Dél-Korea a Terra Nova-öböl partján a Jang Bogo állomását. A 4000 össznégyzetméteres bázis a tervek szerint a legnagyobb állandó jelleggel lakott állomás lesz az kontinensen. A komplexumot a Hyundai Engineering építette, az építési anyagokat a Busan és a Lyttelton cég szállította.