A globális légiforgalmi piac tortájából egyre jelentosebb szeletet hasítanak ki az Arab-öböl menti államok légitársaságai. A Közép-Európát bécsi járattal már évek óta kiszolgáló, Prágát pedig néhány éve repülo, Dubajban alapított Emirates mellett Abu-Dzabi szállítója, az Etihad Airways, valamint az utóbbi idoben rakétagyorsasággal fejlodo Qatar Airways okoz az utóbbi idoben nehéz pillanatokat a hagyományos nagy európai légitársaságoknak.
Hogy miért? Hát földrajzi helyzetük, illetve az erre alapozott gyujto-elosztó stratégia következetes alkalmazása miatt. Az öbölállamok repüloterei ugyanis négy-hat órányi repülésre vannak Európa fobb városaitól, és ugyanennyi ido alatt elérhetok innen Ázsia, a Közel-Kelet, India, számos volt szovjet tagköztársaság, továbbá Észak- és Kelet-Afrika nagyvárosai. Vagyis Thaiföldre, Balira, Goára, a Maldív- vagy a Seychelle-szigetekre vagy akár Ausztráliába és Kenyába is kényelmes átszállási lehetoséget kínálhatnak. És kínálnak is, hiszen a szárnyaló koolaj- és földgázáraknak köszöntoen hihetetlen bevételeket eléro államok komoly összegeket invesztálnak légitársaságaikba. Új repülogépeket vesznek, repüloteret fejlesztenek, amint azt a közelmúltban Katarban mi is láthattuk.
Sikeres az egyetlen budapesti hosszú távú járat
A Qatar Airways tavaly januári budapesti járatnyitása nagy sikernek bizonyult. Míg indulásakor bukaresti megállót is közbeiktattak, és hetente négyszer repültek, azóta kiderült, a magyar fováros és vonzáskörzete egymaga is megtölt egy teljes gépet naponta.
A Qatar Airways meghívására néhány magyar újságíró a közelmúltban testközelbol ismerhette meg a légitársaság szolgáltatásait. A délután négyórai indulást követoen a 12 üléses business class kényelmét élvezhettük az alig ötórás utazás során. A vadonatújnak tuno Airbus A320-ason nem volt alkalmunk unatkozni: az interaktív fedélzeti szórakoztató rendszer több tucat filmet, még több zenét, játékokat, és még ki tudja, mit kínál. Nekem egy olyan német, illetve egy másik francia kortárs filmet sikerült megnéznem, amelyet a magyar mozik tudtommal nem is játszanak. Tehát nem csak hollywoodi tömegtermékek közül válogathatunk, és ugyanígy Neil Young vagy a Metallica is megtalálható a zenei kínálatban. Szóval ha nem akarunk beszélgetni, felvesszük a külso zajszurovel (!) is ellátott, profi fejhallgatót, és észre sem vesszük, hogy elrepül az a néhány óra. Közben persze a légikisasszonyok is tüsténkednek, olyan ellátásban van részünk, hogy az tényleg mennyei. 12 oldalas borlap francia és újvilági borokkal, a vacsora végére portóival, a négyfogásos menüben háromféle választható foétellel és isteni sajttállal próbálja meg – sikeresen – levenni a lábáról az üzleti osztály kényelmet megfizetni hajlandó utasait a légitársaság. Útközben láthatjuk a Kárpátok havas csúcsait, majd már a sötétben feltunnek Bagdad fényei, és meg is érkezünk Katar állam fovárosába, Dohába.
Csúcsforgalom az aszfalton
A repülotéri busz elindul velünk a terminál felé, és csak kapkodjuk a fejünket: olyan, mintha a nagyvárosi forgalomban araszolnánk. Ez a reptér éjjel is teljes életet él, hiszen ilyenkor van az egyik átszállási idoszak, az Európa felol érkezo gépek utasai általában rövid, másfél órás várakozás után indulnak is tovább ázsiai, ausztráliai vagy afrikai úti céljaik felé. Így hát nem csoda, hogy elottünk két csomagszállító vonat és egy kerozinos tanker is bandukol az éjszakában. Azért nemsokára megérkezünk a terminálra, ahol fekete fejkendos, mindamellett szépen kisminkelt helyi útlevélellenor hölgyek nézik át papírjainkat. Nem sokat kérdeznek, hiszen a vízumot a légitársaság még itthon megkérte nekünk, és azt egy A4-es papíron szépen be is mutatjuk. Azon picit meglepodnek, mikor az egyik útitárs a férje passzusát mutatja be, de mikor elokerül a sajátja, már engedik is tovább.
A reptérrol alig félórás az út a belvárosig, pontosabban a helyiek által „new city”-nek nevezett üzleti központig, ahol a mi szállodánk is t alálható. A new city eltéveszthetetlen, a Dohai-öböl keleti oldalán elhelyezkedo légikikötovel szemben, a túloldalon található, és már messzirol szembetunik Manhattanra hajazó felhokarcolóival. A széles sugárutakon – akárcsak Dubajban – jobbára alig használt vagy vadonatúj terepjárók és sportkocsik járnak, persze az lenne furcsa, ha nem így lenne a világ legmagasabb egy fore jutó GDP-jével büszkélkedo országban.
Gyönyörködünk egyet az öböl vizén ringatózó bárkákban – kiderül, hogy korábban gyöngykagylóhalászatra, manapság turisták szállítására használják oket – meg a felhokarcolókban, és már meg is érkezünk a 28 emeletes Marriott Renaissance-ba.
Kilátás a helikopter-leszállóról
Másnap a szálloda két belga állampolgárságú munkatársa vezet minket körbe a házban. Megtudjuk, hogy a 234 szobát és 23 apartmant kínáló toronyház mellett egy másik szállodát is találunk. Az épület másik óriási tornyában ugyanis 120, minden kényelemmel felszerelt, hosszú tartózkodásra érkezo üzletemberek igényeit kielégíto apartman található. Az épület igazi különlegessége a tetején kialakított helikopter-leszálló, ahonnan az egész várost megnézhetjük. A közeli felhokarcolók közötti üres helyek mindegyikén lázas munka folyik: épülnek az újabb toronyházak. A munka sok esetben éjjel-nappal folyik. A szállóvendégnek jó dolga van, ki sem kell mozdulnia az épületbol, ha mozogni vagy vásárolni akar. Kültéri medence és fitneszterem szolgáltatásait élvezhetik a lakók, de az igazi különlegességet az adja, hogy a második emeleten közvetlen az átjárás egy hatalmas bevásárlóközpontba, ahol éttermek és boltok tucatjai mellett mozi is van.
A szálloda éttermei külön említést érdemelnek, már csak azért is, mert a helyi expat közösség tagjai, sot a katariak egy része is eloszeretettel látogatja oket. A La Cucina olasz étterem mellett igazi különlegesség az Ipanema brazil étterem, amelynek kínálatát volt szerencsénk végigenni. Ez pedig igencsak emberpróbáló feladat volt, de persze azért csak megküzdöttünk a kihívással. Magam még nem jártam ilyen, churrascariának nevezett vendéglátó-ipari egységben, így röviden leírom, mi történik itt. Az ember fix összege t fizet a vacsoráért (nem keveset persze), ezért viszont gyakorlatilag annyit eszik, amennyit bír. A szokványos all-you-can-eat büfé itt azonban csupán a salátapultra vonatkozik, amelynek választéka önmagában is lenyugözo. Miután megszedtük salátástálunkat, le is ülhetünk, a többi fogás már házhoz jön. És jön és jön: a pincér ek óriási kardokra szúrt marha-, birka-, kacsa- és csirkedarabokkal jönnek, és szeletelik tányérunkra a szabad tuzön sült húsokat. Addig jönnek, amíg zöldrol pirosra nem fordítjuk a nálunk levo kétoldalas jelzotárcsát. Ez egy igazán nemzetközi étterem: a séfet Dubajból csábították át, a zenészek egyenesen Brazíliából érkeztek, az érlelt marhahús az USA-ból repül a vendégek asztalára.
Vacsora után beülhetünk a hotelben található Glo koktélbárba vagy a Champions sportbárba, ahol azután gond nélkül elverhetünk akár egy kisebb harmadik világbeli ország éves GDP-jének megfelelo összeget a chilei borokra vagy a legmenobb koktélokra.
A fejlodés töretlen
Másnap irány a Qatar Airways központja, ahol úton-útfélen európai arcokkal találkozunk. A magyarok mellett portugálok, britek, bolgárok és még ki tudja, hányféle náció dolgozik ebben a valóban nemzetközi csapatban.
Mint megtudjuk, az 1994-ben alapított Qatar Airways Katar állam légitársasága, 50%-a állami, másik fele magánbefektetok tulajdonában van. Kezdetben kis regionális szállítóként muködött, de 1997-ben stratégiát váltott, és a nemzetközi terjeszkedést tuzte ki célul. Az átalakulásban kulcsszerep jutott az 1996-ban kinevezett Akbar Al Baker vezérigazgatónak, aki a mai napig irányítja az immár valóságos vállalatbirodalommá fejlodött társaságot. A portfólióba tartozik a dohai repüloteret üzemelteto társaság, a cateringcég, a Qatar Airways Holidays utazásszervezo, a vámmentes üzleteket üzemelteto társaság és a Qatar Executive private jet cég. Összesen 20 ezer fot foglalkoztat a holding.
A légitársaság az egyik leggyorsabban fejlodo és legfiatalabb flottát üzemelteto szállító a világon. A fejlodés tempójára jellemzo, hogy csak 2011-ben 15 új várossal bovült az úti célok köre, az idén pedig további 14 desztinációba repülhetünk velük. Az idei újdonságok közé tartozik a májusban induló (Budapesttel kombinált) zágrábi, továbbá a bakui, perthi, tbiliszi, kigali, zanzibári, belgrádi, helsinki, mombasai és yangoni járat. A jelenleg 106 repülogépbol álló flotta kétharmad részben Airbusokból (A319, A321, A320, A330, A340) áll, de találunk itt két tucat Boeing 777-est is.
Ezen túl azonban további 250 repülogépre adott le megrendelést a társaság 50 milliárd dollár értékben. Ezek között olyan különlegességek is akadnak, mint a 60 darab új Boeing 787-es óriásgép vagy a 13 Airbus A380-800-as, amelyek 555 utas befogadására alkalmasak. 2009-ben indult a Qatar Airways leghosszabb járata az amerikai Houstonba, a naponta repült útvonalon 16 óra a menetido, ezzel ez a világ egyik leghosszabb nonstop útvonala. Ez az iparág egyik legfiatalabb flottája, a repülogépek átlagéletkora négy év alatt van.
Az expanzió miatt folyamatos a dolgozók toborzása is, csaknem húsz magyar alkalmazott is dolgozik náluk, köztük több egykori maléves. A Qatar Airways teljesítményét számtalan díjjal ismerte el a szakma és az utazóközönség, ezek közül a légitársaságnál a legbüszkébbek a tavalyi Skytrax World Airline Awards-szavazáson elért „A 2011-es év légitársasága” címre, amelyet több mint 18 millió utazó szavazatainak összesítése alapján kapott meg a légitársaság.
Prémiumterminál után új repülotér
Igazi különlegesség a dohai repülotéren a légitársaság által üzemeltetett prémiumterminál, amelyet kizárólag a cég business és first class utasai használhatnak. A csupán kilenc hónap alatt 90 millió dollárból felhúzott terminálon vámmentes boltok, jakuzzi és spa, koktélbár és business center várja a prémiumutasokat. A terminál 24 órán át üzemel az év minden napján.
A forgalom növekedése azonban szükségessé tette egy új repülotér megnyitását Katarban. A fejlesztés a jelenlegi légi kikötotol négy kilométerre, jórészt a tengertol visszahódított 2200 hektáros területen kezdodött. A légikikötot úgy alakítják ki, hogy még a mega-utasszállítók is mindenféle korlátozás nélkül tudjanak mozogni benne. Egyszerre akár 41 széles törzsu gépet is képes kiszolgálni a reptér, amelynek utaskapacitása kezdetben 28 millió fo lesz évente, de 2015-tol akár 50 milliót is képes lesz fogadni.
A fejlesztés elso fázisa idén év végére készül el. A szimbolikus 2012. 12. 12-i dátummal átadni tervezett repülotéren két kifutópálya – egy 4850 és egy 4250 méter hosszú - muködik majd. A 600 ezer m2-es területu, háromszintes terminálon 40 ezer m2-nyi üzlet és pihenotér várja év végétol az utasokat.
Kalandok Dohában
Ha idonk engedi, Katarban érdemes megszakítani utazásunkat. Kényelmes, modern város Doha, amelyet taxival olcsón bejárhatunk. A látnivalók sora nem túl hosszú, de annál érdekesebb. Akit érdekel a kultúra, ne hagyja ki az Iszlám Muvészet Múzeumát, amelynek már az épülete is különleges, egy lefátyolozott arcú arab nore emlékeztet, akinek csak a két szemét látjuk kibukkanni a szövet alól. A gyujtemény megtekintése akár egy fél napot is igénybe vehet. Olyan különlegességekre bukkanhatunk itt, mint számtalan, az iszlám XVI. századi radikalizálódása (azóta elvileg tilos az emberábrázolás a muvészek számára) elotti portré és más festmény, páratlan szépségu ékszerek a muszlim világ minden szegletébol, Egyiptomtól Marokkóig, Iraktól Perzsián át a selyemút menti közép-ázsiai birodalmakig. A gyujteményt az is különlegessé teszi, hogy szabadon fényképezhetok az alkotások.
Ha kimozdulnánk a városból, elmehetünk egy mélytengeri horgászatra vagy egy sivatagi dzsipszafarira. Ez utóbbit semmiképp ne hagyjuk ki, és készüljünk fel egy valódi adrenalinbombára. Alig egyórás autózással már a homokdunék közé érünk néhány ezer kilométert futott Toyota Land Cruiserünkkel, és soforünk laposabbra engedi az abroncsokat a jobb tapadás érdekében. Aztán belevágunk, és fehérre markoljuk a kezünket a dune peremén egyensúlyozó, a meredek homokfalnak felfelé kilenncvennel száguldó, majd a másik oldalon jóformán függolegesen alácsorgó jármuben. Soforünk megnyugtat, már hét éve végzi ezt a munkát, még soha nem volt balesete. Elhisszük neki, de azért jólesik egyet fújni a dune tetején és gyönyörködni a tenger és a sivatag látványában.
Ha már a dohai kiránduláson a kultúra és az izgalom is megvolt, nem marad más hátra, mint a bevásárlás. Irány a Souk Waqif, vagyis a helyi piac. Kulturált hely, tiszta, korrekt üzletekkel, ahol általában csak 10-20%-ot lehet alkudni, de a boltosok sem törik el a karunkat, hogy épp az o üzletükbe térjünk be. Fuszerek, csonthéjas csemegék, textíliák közül válogathatunk, de akár nyuszit vagy színesre festett kiscsirkét (!) is vásárolhatunk. Utána pedig több tucat étterem vár minket helyi fogásokkal, mentateával, vízipipával.
