A barlang a nagyközönség előtt zárva tart, csak kutatási céllal lehet bemenni. Én úgy kaptam engedélyt a bejutáshoz, hogy a kutatók egy napját dokumentáltam. Jogos a tiltás, a védelem, ugyanis a barlang tele van rendkívül sérülékeny képződményekkel. A természetnek több száz évre volt szüksége ahhoz, hogy létrehozza ezeket a helyenként csak néhány centis csodákat, amelyeket egyetlen rossz lépéssel, mozdulattal könnyen tönkretehetünk.
Már a kezdet is elég bizarr, ugyanis egy kúton keresztül lehet lejutni a barlangrendszerbe. Nyolc-tíz méteres mélységben van egy rés a kút falában, ott van a barlang bejárata. Nem túl tágas, és a továbbjutás egyetlen hatvan-hetven centiméter széles résen keresztül lehetséges, lefelé. Azt elején kicsit szűk volt, de később se lett jobb, sőt a négykézláb csúszástól, mászástól az ember térde, könyöke, alkarja tele lett kék-zöld foltokkal.
Néhány járat ráadásul olyan szűk, hogy csak elfordított fejjel lehet bennük kúszni. Az sem mindegy, hogy hason vagy háton teszi meg az ember mindezt. Attól függ, hogy a járat vége merre fordul: lefelé vagy fölfelé. A tavak, ahová igyekeztünk, körülbelül 350 méterre vannak a bejárattól. Ez még egy gyakorlott barlangásznak is kétórás kúszásmászást jelent, nekünk három volt.
A tavakat elérve aztán a látvány kárpótolt mindenért. Hihetetlen élmény volt egy ekkora kristálytiszta vizű tó a föld alatt. A csodálkozás után jött a kiábrándulás, mivel a második tóhoz az elsőn keresztül vezetett az út. Derékig kellett gázolni a vízben a továbbjutáshoz. A nadrág, zokni, cipő megtelt vízzel, és így kellett átsétálni a következő járathoz. Nekem ráadásul sikerült nyakig elmerülnöm. De muszáj volt továbbmenni, mert itt nincs visszaút, váltóruha, vészkijárat. Hiába, a barlangkutatás nem sétagalopp.
Tehát nyakig vizesen folytattam az utat a másik tóhoz. Az agyagos talajon csúszva-mászva mindenem csupa sár lett. A százszázalékos páratartalomban a ruha nemigen száradt, és meleg sem volt. A fáradtságtól elgyötört testnek a visszaút sem volt kellemesebb. Párosult még hozzá a fájdalom, amely a mászásból eredt. Néhány járat szűkebbnek tűnt visszafelé. Egy szűk járatban lefelé le lehet csúszni, de felfelé mászni kell. Jó hat óra múlva visszaértünk a kiindulópontra. Átázva, átfázva, nyakig sárosan, de azzal a jóleső érzéssel, hogy olyan csodát láttunk, amely keveseknek adatik meg.
KIS BARLANGTÖRTÉNET
Tapolca barlangjai a város alatti tizenöt-tizenkét millió éves miocén-szarmata mészkőben keletkeztek, amelyben gyakoriak az ősmaradványok. Alatta triász időszaki dolomit húzódik, ebből áramlik fel a kőzet törésvonalai mentén a melegebb víz. A hévíz a barlangokban összevegyül a város környékén bejutó hidegebb vizekkel. Ekkor a keveredő vizek oldóképessége jelentősen megnő, így nagy termek is képződhetnek, sokszor meglepően szűk folytatással. A falakon az oldás nyomai: üstök és kagylószerű mélyedések, csövek, kipreparált, csipkés formák láthatóak.
A 2010–11-ben feltárt Berger-barlangban nagy felületeket borítanak be a kristályok. A régebben ismert részekben megszokott kis gömbös vagy tűs borsókövek, fehér földes lerakódások, vaskiválások és megkövesedett gyökerek mellett kis heliktitek (ágas-bogas formájú kristályok), a vízfelszínen képződő kalcitlemezek halmai és tapolcai viszonylatban szokatlan méretű (tíz-húsz centiméteres) álló és függő cseppkövek is megtalálhatók. Utóbbiak az Álmok Termében elérik a méteres nagyságrendet is. Rendkívül gyakoriak a borsókő oszlopok (logomitok).
FELTÁRÁS TÖBB LÉPCSŐBEN
Fúrások alapján már az 1990-es évekből ismert volt, hogy a tapolcai TIAC-pálya északi oldalán is a Kórház-barlanghoz hasonló járatok találhatók. Később próbafúrások után sor került az üregek feltárására. Az egyik megfúrt üregre egy tizenkét méter mély kutat mélyítettek. Ennek alján kőtörmeléket találtak, de bontással sikerült egy tíz méter hosszú, szűk járatot találni. Egy szűkület átbontása után újabb, tíz-tizenöt méteres járat következett, végén hatalmas omladékhalommal. A kút alján rövid vésés után egy hófehér kristályokkal borított, lapos járaton át a barlang akkori utolsó, omladékdombbal lezárt termébe érkeztek a barlangászok.
Ezután évekig kellett várni az újabb jelentős eredményekre. 2006-ban egy barlangtúra során figyeltek fel a Mosóporos-ág (nevét a hófehér, porszerű képződményekről kapta) északi, beomlott végén tartózkodók arra, hogy a másik csoport mozgását közvetlenül a fejük felett hallják. Ily módon sikerült megállapítani, hogy ez a járat a Plózer-terem omladéka alatt végződik. A Zákonyi-teremből a Kristályrezervátum járata indul tovább. A Kristályrezervátum egy derékszögben megtörő folyosó. Falait vastagon borítja a fehér kristálybevonat, az aláhajló részeken kerek formákkal. Ezeket borsókőnek nevezik. Helyenként még az agyagos talajon is láthatók kiválások. A járat végén találták meg a barlang első logomitját, azaz borsókőből álló oszlopát, amely országosan is nagyon ritka képződmény.
A barlangászkörökben országos hírűvé vált felfedezésekre 2010-ben került sor. Szeptember 1-jén a Sárkányfej-akna alján húzódó rövidebb járatban Horváth Sándor egy felfelé vezető nyílást figyelt meg, amelyből jött a huzat. A kéreg áttörésével új járat nyílt meg, amelynek déli ága egy ötven méter hosszú, alján tóval kitöltött folyosóba vezetett. Ezt a folyosót rendkívül gazdag kalcitkristályos kiválás borítja be. A járat eleje – minthogy a felfedezők a kristályok védelme érdekében levették csizmájukat – a csupasz lábukba fúródó kalcittűk miatt a Vérfürdő nevet kapta, a tó pedig a Titkok tava nevet.
Hamarosan szélesebb, több repedés összeolvadásával keletkezett járatba jutottak, amely váratlanul egy tágas terembe torkollott. A terem aljának nagy részét a későbbi mérés szerint 23 méter átmérőjű, több méter mély tó (Barlangfürdő) foglalja el. Túloldalára átjutva egy újabb, még az előzőnél is nagyobb, 25 méteres tó (Nyugalom tava) partjához jutottak a kutatók. A feltárt részeken talált két tó (Nagy-tavak) a legnagyobb vízfelületű a magyarországi barlangi tavak közül. A víz hőmérséklete 20-25 fok.
A Karbidos Terem végéből nyíló szűkebb járatokból egy nagyobb, nagyrészt állva járható folyosóba juthatunk, amelynek a falait alul két oldalról cseppkőoszlopsor díszíti (Cseppkő-galéria). A folyosó vége egy tizenöt-húsz méter átmérőjű, kráterszerű terembe torkollik, amelynek alján néhány méter átmérőjű tó kéklik. A teremben rendkívül gazdag és változatos kiválások (borsókövek, kalcit, aragonit, esetleg gipsz) láthatóak, valamint jelentős méretű cseppkőképződmények is. A gyönyörű üreg az Álmok Terme nevet kapta.
Az ide bevezető folyosó falán egy nyíláson át egy másik nagyméretű terembe (Hőforrás Terem) is belátni. A második üreg alján két kisebb tavacska található, az egyikben egy melegvíz-feltöréssel. A legalább 30 Celsius-fokos víz egy hasadékon jön fel, és elszivárog a kövek között. A tó alatt vízzel kitöltött járat látszik lefelé tíz-tizenegy méter mélységig. Ebben a búvárok később egy jelentős méretű víz alatti termet fedeztek fel. Április 25-én a barlangászok feltárták a Kórház- barlangba vezető összekötő járatot is.
