A haj az emberi fej koronája. Ápolására, gondozására, vágására, festésére, melírozására, göndörítésére, vasalására, dauerolására, hosszabbítására, beültetésére dollármilliókat költünk el évente világszerte. A nők teljes megkopaszítása az ortodox zsidóknál vallási hovatartozást, ha a divatot nem vesszük számításba, akkor a nyugati világban a kirekesztettséget, a kollaborálást és a megaláztatást jelenti. (Gondoljunk csak Robert Capa híres, Chatresben készült 1944-es fotójára, amelyen francia lányokat azért nyírtak kopaszra, mert a náci megszállás idejében szexuális szolgáltatást nyújtottak, majd pedig gyermekeket szültek a Wehrmacht katonáinak.) A tarság a férfiaknál általában az erőt és a büszkeséget szimbolizálta. Kivételt talán csak a buddhista papok esetében lehet tenni.

Az emlékbe levágott hajtincs általában a szerelem és a bizalom jelképe volt. Az erre utaló tárgyi relikviák már XII. századi sírokban is előkerültek, ahol a teljes mellvértben eltemetett lovagok nyakában – több esetben – ott függött a kedvesük kisebb-nagyobb méretű hajfonata. A hajból készített műalkotások virágzása a viktoriánus korban terjedt el, ahol gyakran az elhunytak levágott hajából olyan művészi dekorációkat készítettek a hozzátartozók kérésének megfelelően, mint például fülbevallók, karkötők, nyakláncok, melltűk, ékszerek, kisplasztikák, festmények, koszorúk, óraszíjak, brossok, kalapcsatok, képeslapok, könyvjelzők, vagy gombok, hiszen a fénykép feltalálása előtt csak ezzel az egy „módszerrel” tudták feleleveníteni a családtagok szeretett elhunytuk emlékét.

A hajból készült koszorúk elkészítésére az 1860-as években még külön cégek is szerveződtek az Egyesült Államokban; 20-30 horgolni, kötni tudó asszonyt alkalmaztak csak azért, hogy hajszíntől és hajvolumentől függően, az elhunytak 90-140 ezer hajszálából valamilyen műalkotást készítsenek, persze jó pénzért. A kutatások szerint 35 különböző technikát használtak fel a varrni tudó asszonyok az „ékességek” elkészítésekor. Ezek a műremekek általában patkó alakú, virágmintát követő, bekeretezett „hajszobrok” voltak, amelyek alá szinte mindig feltüntették az elhunyt nevét, illetve születési és halálozási dátumát.

Leila Cohoon már kislány korában is a haj bűvöletben élt, frizuraimádata miatt tinédzser korában a fodrász szakmát választotta. 1956-ban azonban egy régiségboltban tett látogatása során megpillantott egy arany keretbe foglalt, emberi hajból készült koszorút. Más talán döbbenten menekülőre fogta volna, ő viszont rögtön megvette a műalkotást és ezzel megindult gyűjtögetésének időszaka. Három évtizeddel később az asszonnyá cseperedett bakfis már 600 darab emberi hajból készült koszorú, és több mint 2000 darab emberi hajból készült ékszer birtokosa volt. Gyűjteménye 2005-től egy általa alapított Hajmúzeumban látogatható az amerikai Missouri állambeli Independence-ben, amely a világ egyetlen ilyen jellegű kiállítása.

A gyűjteményben több különlegesség is látható: A legrégebbi darabot – egy kristályba font hajtincs-fonatot – 1680-ban készítették Svédországban, amelyet az 1800-as évek végén adott el az Egyesült Állomokba a férfiágon kihalt család egyik női leszármazottja. A másik érdekesség az a nyakék, amely egy tragikusan fiatalon elhunyt nőnek állít emléket. A 25 éves hölgy haját ugyanis úgy építették be egy nyakékbe, hogy az egy szomorúfűzfa lombkoronáját mintázza meg. A fa mellett a magányossá vált udvarló sziluettje látható. Mind a hajat, mind a figurát tintahalból nyert festékkel kenték be, amely így szépia-jelleget kölcsönöz a dísznek. Az ékességet szeánszokon is gyakran használták a hölgy szellemének megidézésekor, hiszen a hajzat – állítólag – jó médiumnak számít a túlvilági lényekkel történő kommunikációkor.

Leila Cohoonnak természetesen több híresség haját is sikerült összegyűjtenie. Galériájában így például Viktória királynő, Daniel Webster híres szenátor vagy éppen Michael Jackson bozontjának egy-egy fürtje is megtekinthető valamilyen ritka formába rejtve. Fodrászoknak mindenképpen ajánlatos eme kiállítás megtekintése, hátha valamelyikük lesz a múzeumalapító reményeinek beteljesítője és folytatja a hajgyűjtés hagyományát.