Bosi, aki a Bocuse d’Or fellegvárának is számító Lyon szülötte, ott nőtt fel, ott is nevelkedett, és ott jegyezte el magát egy életre a semmihez sem hasonlítható, csak egyre-másra másolt francia, azon belül is a híres lyoni konyhával.

Álomkezdet, topdiploma és kemény meló

Nagy volt az izgalom a Bosi családban: a 14 éves Claude-ot sikerült felvetetni tanoncnak a város egyik leghíresebb – ha nem a leghíresebb – éttermébe, a Leon de Lyonba, Jean-Paul Lacombe mellé, akit a gasztronómiában sokan Paul Bocuse-zal emlegetnek egy szinten. Innen egyenes út vezetett a neves iskolába, az École de Cuisine-be, ahol az ifjú Bosi a diplomáját szerezte, majd frissen végzettként egyből La Pyramide Vienne konyhájára került, onnan pedig egy időre a karibi térségbe tette át otthonát, és csiszolgatta tovább akkor már vitathatatlan szakácstudását.

Sous-chef Ducasse mellett

A karibi évek után Franciaországba, azon belül is szülőhazájának fővárosába tért viszsza, ahol egy két Michelin-csillagos étteremben, Michel Rostang mellett kapott munkát. Utána következett ugyanitt a L’Aperge Alain Passard irányításával, majd a Le Chiberta, ahol már sous-chefként dolgozhatott a Plaza Athenee-ben, nem kisebb sztár mellett, mint a három Michelin-csillagot magáénak tudó Alain Ducasse jobbkezeként. Bosi ekkor töltötte be a 25. életévét – és más ilyen csúcshelyet csak akkor hagyna ott, ha bolond lenne, a törekvő francia azonban ismét vette a vándorbotját, és Franciahonból a brit szigetekre költözött.

Tophelyről a semmi közepébe

Az angoloknál nem a fővárosba, nem is a topgasztronómia egyik vagy másik ismert fellegvárába, hanem a semmi közepére, a nagy angol síkságra – ahol a legközelebbi város is vagy egyórányi autóútra volt –, Ludlow Shropshire-ba költözött. Ahol megismerkedett a brit konyha ízeivel, és itt jött rá, mi lesz az ő védjegye ezentúl: egy különös fúzió az angol konyha és szülőhazájának kifinomult gasztronómiája között.

Rés a csúcshoz vezető út felé

Bosi itt, az angliai síkság kellős közepén azonban már olyan tökélyre vitte tudását, hogy gazdái egy év után rábízták az előkelő hely konyhájának vezetését. Közben szezonális menüi egyre keresettebbek és ismertebbek lettek, amelyben már a brit és a francia konyha legjobb ízeit egyesítette, harmonikus egységbe olvasztva. Miután tehát megtalálta azt a kis rést, ahol tudásával, kreativitásával betörhet a topgasztronómia világába, döntött: a biztos megélhetést sutba dobva ismét beadta felmondólevelét, és feleségével, Claire-rel együtt 2000-ben Ludlow-ban megnyitották első saját éttermüket, a Hibiscust.

Francia konyha – modern tálalásban

2001-ben kapta meg a Hibiscus Ludlow Bosival az élen első Michelin-csillagát, két évvel később a másodikat is odaítélték a kreatív és anglomán franciának. 2007-ben ő azonban ismét csomagolt, akkor már a brit fővárosba költözött, és itt is megnyitotta a Hibiscust, a londoni kulináris negyed kellős közepén. Hogy a költözés után ismét megkapja-e a korábban már megszerzett két csillagot, ez az ítészek számára nem is volt kérdés, amikor megkóstolták híres menüsorát, a laposhallal az élen, amelyet némileg elszenesedett csemegekukoricával, valamint csicsókapürével és vaníliával kínált. De az általa kreált gyöngytyúktól – erdei gombával töltve, bébirépával és narancspürével tálalva – szintén csak olvadozni tudtak a szigorú bírák. „Ha valaki azt kérdezi, mi a stílusom, mindig azt felelem, ez egy modern felfogású francia konyha – az én ízlésvilágommal és némi brit pikantériával tálalva” – mondja a kétcsillagos sztárséf, aki idén tavasszal egy hónapon át vendégeskedett a salzburgi Hangar–7 topétterem konyháján.