A tény röviden annyi: Madrid városa lehetőséget biztosított, hogy védőszentje, a Szent Izidor-napi ünnepségek keretében a főtéren bemutatkozhassanak azok az országok, akik csatlakozni szeretnének az Európai Unióhoz. E tagjelölt országok pavilonjai – köztük a magyarok a legjobb helyen, éppen középütt – négy napon át bemutathatták országukat, népüket, kultúrájukat, „megfűszerezve” élő színpadi produkcióval is. A BTH és Budapest Főváros Önkormányzata a Budapest Ragtime Bandet „vetette be”, és a fiúk jó választásnak bizonyultak, mert a tüzes spanyolok a koncert végén visszatapsolták a bandát, ráadást követelve.
A bemutatóval egybekötött ünnepségsorozatot Mercedes de la Merced asszony, a város főpolgármester-helyettese nyitotta meg, akinek magyar „alteregója”, azaz Budapest második embere, Schiffer János főpolgármester-helyettes szintén jelen volt. Őt kérdeztük a megnyitót követően arról, mi látogatásának oka.
– Ittlétemnek elég prózai a magyarázata: valakinek fel kellett vállalnia a városházáról ezt a nagyon is fontos eseménysorozatot. Hiszen kicsit gazdátlanul maradt ez a feladat. Pedig az EU-ba jelentkezők számára biztosítani az EU-tagország saját fesztiválján való részvételt – példásan önzetlen gesztus, amit méltányolni kell. Azonkívül a két ország idegenforgalmi kapcsolatain is csak segít ez a rendezvénysorozat. Talán közrejátszhat lerombolni rólunk azt a ma még mindig élő tévhitet, hogy nyereg alatt puhítjuk a húst, és lovon járunk. Most nemcsak Budapest város mutatkozhat be, hanem az egész országról közvetíthetünk valós és értékes képet. Ehhez hasonló kiállításokat rendeznek Frankfurtban, Stuttgartban, Berlinben és Amerikában több helyen, jó, hogy most először a spa- nyolországin is jelen lehetünk.
A főpolgármester-helyettes asszony a tagjelölt országok nagyköveteinek karéjában beszélt. Köztük ott magasodott ki a többiek közül dr. Varga Koritár Pál, az ősszel leköszönő magyar nagykövet:
– Most Spanyolország a féléves EU-elnökséget kihasználva hozott fővárosába a tagjelölt országokból egy kis kultúrát, ismertetőt. E rendezvénysorozatnak óriási lehet a haszna: mert hazánk nem eléggé ismert. Bár az tény, nagyon szeretnek minket, hiszen például Puskás nevét mindenki tudja. Ő ott volt különben a glasgow-i, mostani győztes találkozón is a Bajnokok Ligája díszvendégeként.
És hol volt helyettese helyett a megnyitón maga a főpolgármester? Talán kitalálható a spanyolok futballimádatából: igen, igen, ő fogadta ugyanabban az időben a megyeházán a hazaérkező győztes csapatot. A mankóira támaszkodó, kissé bicegő Cańizares kapust, aki a mérkőzés hevében lábát törte, a kupát lazán a város első épületébe becipelő Rault, az istenített Roberto Carlost és a többieket. Akik egész nap nyitott buszukon a várost járták, és hol itt tűntek fel egy fieszta erejéig, hol ott. A Cibelesen, a város egyik legszebb terén pezsgőfürdő várta őket, a Bernabeu stadionban pedig nyolcvanezer ember tűzijátékkal és leírhatatlan ovációval.
A madridiak különben a focin és a fiesztán kívül még valamit imádnak: vásárolni. Szinte nincs még egy ilyen nemzet, amelyik ennyire nemzeti sportot űzne a boltból boltba járásból. Szombaton meg se kísérelje az idegen, hogy belép egy üzletbe, mert úgyse férne be a sok helybélitől. Férfiak-nők vegyesen vagy barátnők kart karba öltve együtt járják rendíthetetlenül a boltokat, és megvesznek szinte mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Borzasztó rendetlenséget hagyva maguk után, esténként úgy néznek ki a helyiségek, a pultok, a gondolák, akár a csatatér.
Szabadtéri árusok is árulják mindenütt portékáikat, akik nagyon profin rántják össze a betonra leterített lepedőjük négy sarkát, ha közeleg valahonnan a közeg. Köztük utcai pantomimművészek tartanak mindenütt bemutatót, mozdulatlan alakjuk egyik jelképe lehetne Madridnak. Akárcsak a várost szinte beborító szeméthegy, enynyi hulladék egy helyen kevés városban akad. Mivel azt tartják, az a jó hely, ahol sok a földre dobált papír és mindenféle más szemét, odajárnak szívesen a helybéliek, ahol egy bárban, étteremben, kávézóban vagy tortillázóban bokáig áll a szenny. És mindenki – szemeteslapát helyett – rá is tesz inkább még egy lapáttal: cigarettacsikket, ételmaradékot, papír zsebkendőt, mindent a földre dobálnak gátlástalanul.
Bár a BTH standját a Plaza Mayoron szerencsére nem borította szeméthegy, „csupán” a magyar fővárost spanyol nyelven ismertető papírok, brosúrák, prospektusok, apró ajándéktárgyak díszítették a pavilont, mégis itt tülekedtek a helybéliek a legtöbben a négy nap alatt. Mindent vittek, amit láttak, és képtelenség volt este nyolckor zárni, ahogy előzőleg szólt a megállapodás. Sokszor éjjel fél tizenegy felé, miközben húzták le a rolót, még be-benyúlt egy-egy elszánt spanyol, hogy elkapjon még egy utolsó brosúrát vagy térképet Budapestről. A Magyar Turizmus Rt. helyi képviseletének vezetője, Németh József alig győzte pótolni mindig kora reggelig az előző napi „pusztítást”:
– Hihetetlen lehetőséget kaptunk a spanyoloktól ezen a kiállításon való részvétellel. Ők – nagyon szegény, elmaradott országként – 1986-ban léptek be az EU-ba, azóta hihetetlen változáson estek át. Mi, magyarok, semmivel nem vagyunk tehetségtelenebbek náluk, és biztató, hogy az Ibériai-félszigeten lakók az elmúlt 16 év alatt annyit fejlődtek, hogy mára a világ első tíz vezető nagyhatalma közé kerültek be. És nem lehet azt állítani, hogy ez csak az EU érdeme lenne, hiszen a támogatást csak akkor adják, ha a másik fél is „letesz ugyanannyit az asztalra”.
Így fejlődhetett csak a 40 millió lakosú országban ilyen mértékben az úthálózat, az infrastruktúra, a telefonhálózat. Köztudott, a spanyolok 9 százaléka (3980 ezer fő) utazik külföldre, és biztató, hogy ez a szám évről évre nő. Magyarországra tavaly 95 ezren utaztak, ez 7 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Hozzánk főként a 35-50 éves korosztály tart, főként három- és négycsillagos hoteleket keresnek fel. Csak körül kell nézni ezen a standon a város főterén, ahogy szinte szétszedik a pavilont: jó itt magyarnak lenni. És nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk, a későbbiekben még jobb lesz.